Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Henzsel Ágota: Rápolti Sándor végrendelete (1508)

17 forinttal, Cégényi Lőrinc 14-gyel, Gacsályi György 18-cal tartozott neki. Minden bizonnyal ez a Gacsályi György volt 1505-ben a rákosi országgyűlésen Szatmár vármegye egyik követe.

31 Nagyobb tétel, közel 16 forint még a Csengeren élt néhai Ágota asszonyé. E tartozás felét a saját részére akarta behajtatni, felét Zoltán Jánosnak, testamentuma egyik végrehajtójának rendelte. Domahidán Dománhidai Simon 7 forinttal adósa. Ilyen nevezetű személy volt 1499-ben a kisebb kancellária jegyzője, majd kúriai nótárius.

32 Ezek a nemesek, akiknek jelentősebb összeget kölcsönzött, a Szatmár megyei középbirtokos nemesség soraiba tartoztak. Az adósok köre a nemesek mellett egyházi személyekre is kiterjedt. Cégényben László plébános majdnem 2 forinttal, Istvándiban Gáspár presbiter 4 forinttal tartozott neki. A többiek, az említetteken kívül, Tyúkodon Oláh Péter özvegye, Kocsordon, Pátyodon és Urán egy-egy, Porcsalmán, Gyügyén két, Cégényben és Ökörítón három-három, feltehetően közrendű személy. Tyúkodon a saját jobbágyainak, Rápolton meg nem nevezett személyeknek kölcsönzött. Néven nevezett adósainak száma 22. A testamentáriusok által behajtandó tartozásokat, ha szándékát jelezte, mindig kegyes célokra rendelte. A kölcsönadott pénz visszaszerzését a tasnádi (Közép-Szolnok megye) vikárius közreműködésével tervezte. Ennek bírói széke elé akarta idéztetni adósait, hogy tartozásaikat behajtsa. Szatmár megye ekkor az erdélyi püspökséghez tartozott. Az egyházi bíróságokon a megyéspüspök volt az elsőfokú rendes bíró, akit helynöke, a vikárius képviselt. Kisebb ügyekben a főesperes bíráskodott.

33 Végezetül megkérte fivéreit - akiket Szerafmt leszámítva a végrendeletben nem említ - és nővérét, hogy elégedjenek meg a nekik juttatott dolgokkal. Talán maga is érezte, hogy rokonaira szerény mértékben hagyományozott javaiból és ismételten meg akarta erősíteni elhatározását. Az oklevél felsorolja a végrendelet öt tanúját, akik circumspectus címmel illetett nagybányaiak, köztük a város vezető tisztségviselői: Dékán István bíró és Harangozó Péter esküdt, valamint Tar István, Borbély Péter és Zimmermann Imre városi polgárok. Az ő dolguk, hogy a végrendelet hitelességét bizonyítsák, vita esetén mellette tanúskodjanak. 31 Szirmay, 1809. 46. 32 Bónis, 1971.402. 33 Bónis György - Degré Alajos - Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. 2., bővített kiadás. Zalaegerszeg, 1996. 29.