Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Major Zoltán László: Alkalmi gondolatok a levéltárban a művelődéstörténet-kutató Balogh István köszöntésekor

Alig egy év múlva, 1973-ban kiadják „A cívisek világa" c. könyvét. Köztudott, hogy ebben a munkájában bemutatja Debrecen sajátos mezővárosi, parasztpolgári kultúráját, amely egy ideig hatással volt egész nemzeti kultúránkra. Eme kutatási témával kapcsolatos felismerései már korábbi publikációiban jelentkeznek. Sokáig foglalkoztatta a debreceni respublika kialakulásának folyamata. Debrecen sajátos profilját - megítélése szerint - Mélius Juhász Péter és a kálvinizmus adta meg. Mélius pontosan kifejezte az akkori feltörekvő mezővárosi polgárság gondolkodását, vágyait és kívánságait. A gazdag tőzsérek prédikátora volt. Két nevet említ a tudós történész és etnográfus, Werner Sombart és Max Weber nevét. Müveikből sok ismeretet szerzett a prekapitalista, tőkés fejlődés előtti világról. Úgy látja, hogy különösen Sombarttól tanult sokat. Ily módon munkásságában előtérbe kerül a debreceniség, mint történeti kategória. Ez a karakter a XVI. századtól formálódott és a XIX. században ért véget. A debreceniség, a cívismentalitás alapja a kálvinista puritanizmus volt. Még a hagyományokból származott a tisztes munka becsülete. Vallási szempontból a kálvinista meggyőződés azt jelentette, hogy az ember és a társas közösségek Istennel személyes kapcsolatba kerültek. A predesztináció tételének elfogadása mellett a folytonos munkálkodás követelményét is tartalmazta ez az életszemlélet. Valójában bibliai megalapozású volt a folytonos munkálkodás előírása. A debreceniség a város magaskultúrájában, az irodalomban mindenképpen megjelent. Balogh István véleménye szerint leginkább Oláh Gábor regényeiben él elevenen ez a világ. A debreceniség értékei közül mindenképpen kiemelendő, hogy a kultúrának és a hitvallásnak volt a vigyázója. Régebbi századokban, főként a XVI-XVII-ben pedig Magyarország és Erdély világító lámpása volt. Gazdag és színes életmüvét művészettörténeti kutatási eredmények is fémjelzik. Ő maga a negyvenes évek végére teszi az indulás időpontját. Zádor Anna művészettörténész, aki az idő tájt a múzeumi központban dolgozott, felkérte a Nagytemplom és a Kollégium korszerű történetének megírására. Hosszú és kemény munkálkodási processzus után, saját maga által feltárt levél- és kézirattári adatok tömkelegének kritikai megrostálása eredményezte a Debrecen megjelenését 1958-ban. Nem marad hűtlen e témakörhöz a továbbiakban sem. A városépítés első korszakát taglalja a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Evkönyvében 1995-ben. Tanulmányában az 1850-1872 közötti várostörténet építészeti kérdéseivel foglalkozik. Megállapítja, hogy a kiegyezés után optimista hangulatban nagy tervek születtek a város építésére, de az 1872-ben bekövetkezett pénzügyi válság hatása alatt ezek megvalósítása közel egy évtizedre halasztódott. Szól az 1870-es városrendezési tervről, a „városszépítési" elképzelésekről. Értékelése szerint az akkori idők néhány középülete nemcsak az alakulóban levő polgárság, de a város stílusjellegét is meghatározza. Az építőművészet és képzőművészet