Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Szabó Géza: Nyírbátoriság. Egy feltételezett fogalom a XIX–XX. sz. fordulóján

A nyírbátoriság meghatározó mozzanata legalább annyira látens, mint amennyire illuzórikus: az elvesztett városi rang visszaszerzésének ábrándja. Hivatalos dokumentumban ez tabutéma, de mind a városvezetés mentalitásában, mind az átlag bátori polgár tudatában sok-sok közvetett bizonyítékát találjuk. A nagymúltú mezőváros a XVI. századtól a XIX. század végéig nagy változásokon ment át. A Báthori család az országos, sőt az európai politikában is szerepet játszott, kétségtelen, hogy ez nem hagyta érintetlenül Bátor akkori történelmi lehetőségeit. Később azonban a város jelentőségének a csökkenésével túlértékelődik a múlt, a Bátoriak jelentősége a történelmi valóságnál erőteljesebben vetítődik rá a település múltbeli fontosságára. Balázs József mottó-beli drámája 1737-ben játszódik, de a művészi kontrapunktozás ellenére is, Bátorban másfél évszázad múlva is jellemző a hangulat, legfeljebb a „megfogyatkozott" jelző jelentésváltozáson ment keresztül: korszakunkban a város jogi rangvesztését kell alatta érteni. A nyírbátoriság dualizmus kori bonyolultságának érzésünk szerint mélyen gyökerező történelmi előzményei vannak. A várost a reformáció-ellenreformáció harcai idején többségében protestánsok lakták, a Habsburg-abszolutizmus politikai katolicizmusa, az ott élő minorita rend és a később betelepülők vallási heterogenitása fokozatosan csökkentette a protestánsok túlsúlyát. Mindezzel együtt vallási villongások korszakunkban nincsenek, de verseny igen, elsősorban a katolikus gimnázium megalapítása idején. Nyírbátor színmagyar településnek számított, a magyarság 95-98 %-os aránya végig megmaradt. A lakosság felekezeti és foglalkozás szerinti megoszlását tehát nem bonyolítják nemzetiségi különbségek. A zsidók bevándorlása sem volt lényegesen nagyobb arányú (max. 1-2 % különbséggel) a település összlétszámának a növekedésénél. A bevándorló zsidó családok már többnyire asszimilálódtak, korszakunkban a város vagyonosabb polgárai, kereskedők, haszonbérlők, ipari és gazdasági vezetők, értelmiségiek. A közösség a vagyoni különbségek ellenére is megőrizte zártságát, ennek elsősorban a vallási összetartozás a magyarázata. Meghatározó szerepet játszottak a település feltűnően ellentmondásos polgárosodásában. A város „őslakosai" többnyire reformátusok, s ha arányszámuk 5-6 %-kal csökken is, a népességnek csaknem a felét alkotják. A reformátusok-katolikusok aránya kb. kétharmad-egyharmad. A bátori protestantizmus hordozói főleg jómódú parasztok, illetve a paraszti származású iparosság zöme, akiknek reprezentánsai főbírók, meghatározó képviseleti tagok, tekintélyes presbiterek, törvénybírók, gőzmalom-tulajdonosok. A város vezetését formailag most is ők tartják kezükben, de nem csak befolyásuk csökkenését tapasztalhatják, hanem egyre inkább társadalmi csapdahelyzetbe