Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek ügye 1848–49-ben

közötti különbség nem enyészett el. Ez a helyzet magyarázza felfogásunkat, amely szerint a regáliák ügye nem kezelhető másodrangú kérdésként 1848-49ben. Nem állítjuk, hogy a haszonvételek fennmaradása miatt panaszkodók tudatában lettek volna az elmondottaknak. Az azonban kétségtelen, hogy a sérelmek között gyakran szerepeltek a regáliák is. Érdemes néhány jellegzetes esetet kiemelnünk a panaszok közül. A korósiak nemcsak a bordézsma megszüntetését kívánták, de azt is, hogy „a regálék, úri jussok megszüntetése mondássék ki".

8 A vejteiek szerint „ igazságtalannak látjuk, hogy - noha a volt földesurak teljes kártalanítása által a birtok szabaddá lett - mégis királyi jogokat (regálé) az gyakorolhasson, kinek a szabad birtokosok között birtoka sincsen. Ennélfogva a regálékat a községek határain belül magának a szabad községnek átadatni kérjük. "

9 Mások, mint a kisszentmártoniak, nem nyilatkoztak a tekintetben, hogy a község, vagy minden egyes birtokos élhessen a regálékkal, de az „úri jussok" megszüntetését mindenképpen kívánták.

10 Táncsics választókörzetének lakói, a siklósiak, a vejteiekkel ellentétben úgy nyilatkoztak: „kívánjuk, hogy az úgy nevezett úri jogok, korcsmáitatás, húsvágás, ser-, pálinkafőzés, téglaégetés, vadászat, halászat, madarászat minden birtokosok vagy lakosok által birtokuk határában szabadon gyakoroltassanak.

1,11 Hasonló volt a békésiek kívánsága is, akik „házanként" szabadon akartak bort mérni. Békés megye választmánya arra, a több községből érkezett kérdésre, hogy a királyi kisebb haszonvételek - „értvén alatta az ital-, hús-, szalonna-, sómérést, halászatot, vadászatot, madarászától, piócázást, pálinkának gabonábóli égetését - kiterjesztetnek minden egyes lakosra s különösen az izraelitákra is ", természetesen úgy válaszolt, hogy nem. Azért nem, mert ezek a jogok nem az úrbérből, hanem „ kiváltságból veszik eredetöket".

12 Ugyanakkor a szalonnamérést, a só árulását kis mértékben, s a saját földeken és a még el nem különözött legelőkön a földesúrral egyetértésben a cserép- és téglaégetést megengedettnek vélték. Gyula városa is fontosnak tartotta, hogy a malom- és boltjövedelem, ami eddig az uradalmat illette, ezután a városé legyen, de a monopóliumok másik része: a sómérés, a sertés-, juh-, és bárányvágás, s általában a mészárszéki hús- és szalonnaárulás 8 Danyi Gábor - Kovács Andrásné - Simor András: Táncsics Mihály népképviselő. Bp., é. n. 45. 9 Uo. 46. 10 Uo. 47. 11 Uo. 53. 12 Dokumentumok az 1848-49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez. Szerk. Jároli József. Gyula, 1995. 128.