Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Major Zoltán László: Alkalmi gondolatok a levéltárban a művelődéstörténet-kutató Balogh István köszöntésekor

Neobarokk társadalom, parlamentarizmussal enyhített tekintélyuralom, konzervatív ellenforradalmi rendszer, „keresztény-nemzeti" kurzus és sok más elnevezés született a két világháború közötti Magyarország politikai rendszerének elemzésekor. A közhangulatban lassanként érződött, hogy egy új, szilárdabb és ijesztőbb valóság jön. Kezdett átfestődni a világ. A fiatalember, egyetemi hallgatóként az átalakuló világ eseményeit élénk érdeklődéssel kísérte. Messzetűnt időkre visszatekintve, ha átváltoznak is a szereplők és átértékelődnek az események, az emlékek királyvizében a maradandó értékek megőrződnek. Debrecen szellemi életében ekkor közismert személyiség Révész Imre püspök-egyháztörténész, a későbbi akadémikus. Egyetemistaként Balogh István hallgatja időnként a nagyformátumú professzor előadásait, sőt Révész a Balogh szülőknél is többször megfordul Nagycserén. Az egyetem és a város prominens embereit látja nap mint nap egyetemi tanulmányainak éveiben. Egyetemi tanulmányait 1936-ban fejezte be, olyan időben, amikor a diplomások elhelyezkedése rendkívül nehéznek bizonyult. A Déri Múzeumba került gyakornokként szerény díjazásért. Többször emlegette, hogy munkaköri leírása a „mindenes" kifejezésben foglalható össze. Adminisztrációs tevékenységet végzett, eljárói feladatokat látott el és még ki tudja, hogy mi mindent lehetne itt felsorolni. A múzeumban Zoltai Lajos és Ecsedi István szellemi hatása alá került. Zoltaitól tanulta meg a levéltári anyag feltárásának technikáját, Ecseditől pedig a néprajztudományban szükséges terepmunka módszereit. Örömmel fogadta az 1939-ben számára megadott bécsi ösztöndíjat. Viharokkal dúlt, felleges ég alatt indult ez a tudományos pálya. Ezután már egyre gyakrabban öltötte magára a katonaruhát. A katonaságtól 1944 októberében tért vissza Debrecenbe. Rövidesen a politika sodrába került, hisz korábbi érdeklődése természetesen terelte a parasztpolitika irányába. Politikai posztokra került, előbb Szatmár, majd Hajdú megye főispánjává nevezték ki. Belefáradva a politikai huzavonákba, 1948-ban tisztségéről lemondott. Politikai szerepléséről szólva azt mondta, hogy azért csinálta, mert akkor az volt a történelmi feladat. Mindegyik sors feladatteljesítő, a feladat elvégzése pedig kötelez. A politikával való szakítást az emberi tisztességről vallott szigorú erkölcsi elvei motiválták. Egyre kilátástalanabbnak látszott a paraszti jövő számára Rákosi 1948-as márciusi, kecskeméti beszéde után. Pesszimista történetbölcselők és keresztény moralisták helyett zabolátlan, optimista társadalmi látnokokra hallgattak sokan. A jeles történész és néprajzkutató azt is tudta, hogy a politikai publicisztika két nap múlva nyomtalanul az emlékezet papírkosarába kerül. A debreceni Déri Múzeum iratainak tanúsága szerint 1949. január 5-én történik meg Balogh István kinevezése múzeumi tisztviselővé. Ezután a