Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

László Géza: Szatmár vármegye önkormányzata 1848/1849-ben

azonban „miután az ekképpi egyetemes lemondás által megürült tiszti helyek törvényszabta útoni betöltése iránt tartandó előértekezésnek szükségét mindenki belátta " 82 , az aznapi ülést bezárta, és a megürült állások behelyettesítését más­napra halasztotta. Azt, hogy e megbeszélésen ki vehetett részt, nem tudjuk, de valószínűleg csak a főispán személyéhez közel álló és eddig fontosabb várme­gyei hivatalokat betöltőkről lehet szó. Ilyen előkészítés után a másnap, május 17-én megtartott ülésen, az előző napi értekezleten kijelölt személyek nevének közfelkiáltását követően, gróf Károlyi György főispán minden jelöltet elfoga­dott, és megerősített hivatalában. A korabeli tudósító nem tudott az előzetes je­lölésről, mert így lelkesedik: „szebb választási módot kívánni nem lehet, mint midőn kijelölés nélkül a nép maga fölkiállt egy nevet, és azt a főispán megerősí­ti, ez történt általányosan az egész helyettesítésnél. " 83 A tisztújítást a következő országgyűlésen elfogadandó végleges rendezésig, az 1848. évi XVII. törvény­cikk megtiltotta, csak a megüresedett és újonnan alakított hivatali állások betöl­tését engedélyezte. 84 E lemondásos módszerrel azonban sok vármegyében, így Szatmárban is felváltották a régi, többnyire konzervatív tisztikart. Később is tör­téntek a vármegye hivatalainál személyi változások. Egyeseket - Botka Imrét 85 , Kricsfalusy Lajost 86 , Nagy Ignácot 87 , Riskó Ignácot 88 , Terayey Jánost 89 és Új­falussy Lajost 90 - országgyűlési képviselőnek választottak, mások honvédnek vagy mozdítható nemzetőrnek 91 álltak, így tisztségükre helyettest kellett válasz­tani. Egy fontosabb helyet betöltő hivatalnok eltávozása az előléptetési gyakor­lat miatt több tisztviselőt is mozgásba hozott 92 , máskor új állások szervezésével szaporodott a megyei tisztikar. Szatmárban 1848. június 16-án töltötték be az adminisztrációs munka növekedése miatt frissen engedélyezett tiszti főügyészi, tiszti alügyészi, központi szolgabírói, esküdti, aljegyzői, alispáni iktatói, stb. posztokat. 93 A vármegyei állások betöltésében az egész szabadságharc idején je­lentős fluktuáció mutatkozott. Eötvös Mihály első alispánt korábbi hivatala megtartásával az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. október 21-től Szatmár vármegye teljhatalmú kormánybiztosává is kinevezte. 94 E tisztséget egészen a szabadságharc végéig viselte, mivel még 1849. augusztus 4-én is e minőségben szerepel. 95 A kor­mánybiztosi rendszer idején megnőtt a központi hatalom súlya, és csökkent a vármegyék önállósága. Bevezetését a szabadságharc során megváltozott politi­kai és hadászati körülmények tették szükségessé. Eötvös Mihály kormánybizto­si működését például a Szatmár vármegyei román nemzetiség lázongása 96 és az osztrák csapatok közeledése indokolta. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a Szatmár Vármegyei Képviselő Bi­zottmányon belüli túlsúly az új társadalmi rétegek megjelenése ellenére is a bir­tokos nemesség oldalán maradt, és ennek következtében a politikai irányítás is

Next

/
Thumbnails
Contents