Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)
László Géza: Szatmár vármegye önkormányzata 1848/1849-ben
a) akik a törvény, vagy megyei határozatok következtében a közgyűléseken korábban is (régi jogon) részt vehettek (például minden nemes), b) akik a vármegye településeinek (községeinek és mezővárosainak) lakosságától képviselői utasítást kaptak. 11 A törvény arról nem rendelkezik, hogy településenként vagy lélekszám szerint hány képviselő kerülhet az ősgyülésbe, és miként legyenek kiválasztva. A belügyminiszteri utasítás is csak általánosságban fogalmaz. Mindössze annyit közöl, hogy „a megyebeli minden község már ezen közgyűlésre képviselőket azon számmal küldjön, melyet Önök a jogterjesztés szempontjából sem, de különben sem határozhatnak kevésre, mivel csak akképpen fognak minden érdeket kellőleg képviseltetni.^ 2 Az előbbi idézet lényegét kiemelve: a) „minden község", b) „azon számmal küldjön, melyet... különben sem határozhatnak kevésre" c) „minden érdeket kellőleg képviseltetni". Az egyértelmű, hogy a vármegye minden települése legalább egy, de inkább több személyt küldhet ezen első közgyűlésre. E lehetőség kihasználása akkor volt optimális, ha e küldöttek nem a régi jogot bíró lakosság közül kerültek ki, mivel ők alanyi jogon egyébként is részt vehettek az ülésen, képviselve ezzel társadalmi osztályuk érdekeit. A törvényt a belügyminiszteri utasítás általános rendelkezései miatt a megyék tisztikara haladó vagy konzervatív beállítottsága függvényében értelmezte, és a nép nyomásának megfelelően hajtotta végre. Ezen még az sem segíthetett, hogy a legtöbb törvényhatóság élére haladó szellemű főispán került, aki általában az utolsó pillanatban foglalta el helyét, így alig volt módja beleszólni az ősgyűlés megszervezésébe. 13 Szatmár vármegye főispánjává gróf Károlyi György 14 személyében 1848. április 20-án szintén ellenzéki politikus lett kinevezve. Beiktatására azonban csak az 1848. május elsejére összehívott rendkívüli közgyűlésen került sor. 15 így annak megszervezésében és összehívásában a főispáni befolyás szintén nem érvényesülhetett. Erre pedig annál inkább szükség lett volna, mert a korábban ellenzéki Szatmár vármegye tisztikara, ekkor már erősen konzervatív beállítottságú volt. 16 így az 1847/1848-as országgyűlésre is kormánypárti követeket küldött Kende Zsigmond 17 táblabíró és Korda Lőrinc 18 első alispán személyében. Az utóbbi helyére azonban 1848. február 29-i elhalálozása miatt március 29-én az a Nagy Ignác 19 került, aki 1841-ben a haladó szellemű szatmári 12 pont összeállítói
