Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Nyakas Miklós: Szente Bálint (1829–1891). Egy hajdúvárosi életrajz-vázlat a XIX századból, történelmi tanulságokkal

NYAKAS MIKLÓS SZENTÉ BÁLINT (1829-1891) Egy hajdúvárosi életrajz-vázlat a XIX. századból, történelmi tanulságokkal Ma már nagyon jól tudjuk, hogy a hajdúvárosok reformkori politikájának ellentmondásossága - a sajátos előjogokból adódó kiváltságok féltése és a reformkor nemzeti törekvéseinek igenlése - a magyar társadalom fejlődésének jellegéből következett. A hajdúvárosokra vezető rétegére jellemző szabadparaszti, félnemesi állapot, amelyet még Szemere is összetévesztett a polgári szabadsággal, csak a feudális rend keretében volt működőképes. így a hajdúkat tulajdonképpeni érdekeik sokkal inkább a fennálló társadalmi rend erősítésére, mintsem az abból való kibontakozásra ösztönözték, ugyanakkor iskolázott politikai rétegük mégis a reformnemesség irányába mozdította őket.

1 A hajdúvárosok belső ellentéteinek a kezelése tulajdonképpen az országgyűlési jog (1790/91) elnyerése óta valamilyen formában a magyar törvényhozás asztalán feküdt. A kérdéskör az 1832/36-os országgyűlésen újra felvetődött, s erre a hajdúvárosi követi utasítás külön is kitér, de amely különösen az 1839/40es, az 1843/44-es, és részben az utolsó rendi országgyűlésen is az érdeklődés homlokterében állt. Rendkívül érdekes, hogy a hajdúvárosokra vonatkozó reformelképzelés gerincét az a törvénycikk-tervezet jelentette, amelyet az 1843/44-es országgyűlésen bizottsági munkálatként Szentkirályi Mór, a magyar reformellenzék kiemelkedő képviselője készített, s amely korántsem váltotta ki a hajdúvárosi vezető réteg lelkesedését. A hajdúkat nyugtalanító kérdések kívül is estek a reformkor fő problémakörén, illetve azokkal gyakran ellentéteseknek bizonyultak. Az nem állítható, hogy a köznemesi reformellenzék törekvéseivel teljesen szemben állottak volna. Az érdekeiktől távolabb eső kérdésekben a szabadelvű politikát is támogatták, saját jogaik helyreállításánál azonban elsősorban a konzervatívoktól várhattak volna segítséget, amelyet azonban nem kaptak meg. Ettől függetlenül korántsem mondhatjuk, hogy a hajdúvárosok szemben állottak volna a magyar reformnemesség fő törekvéseivel. A nemzeti kérdésben teljes volt a nézetazonosság, erről E kérdéskörre és az alábbiakra főleg lásd Nyakas Miklós: A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVIII. század végétől és polgári átalakulásunk kérdése. In: A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. Szerk. Bencsik János. Hajdúböszörmény, 1973.; Nyakas Miklós: Hajdúvárosok a magyar diétán, 1792-1848. Hajdúböszörmény, 2002.