Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Nagy Sándor: Egy pecsétnyomó- és okirat-hamisító felelősségre vonása a XIX. században

Ennek az iratnak a betű képei megegyeznek a Kovács János passusának (lásd az 1. sz. mellékletben) - Újvárosi kezétől származó - betűk képeivel. Abban az esetben, ha a két vádlott vallomásában előfordult ellentmondásokat kihallgatásuk vagy a további eljárás során, a bűnjelként lefoglalt 4 irat (lásd az 1. és 4. sz. mellékletben) Újvárosi István elébe tárásával megkísérlik tisztázni, az ezt foganatosítók figyelmét aligha kerülhette volna el, hogy a Kovács János és Udvarhelyi Ignátz nevére, valamint a Nagyvárossy István és Újvárossy István nevére kiállított iratok nem azonos kéztől származnak. Ilyen módon nemcsak a tényállással kapcsolatos ellentmondások feloldása történhetett volna meg, hanem fény derült volna arra is, ki volt az a személy, aki a Nagyvárossy és Újvárossy névre a hamis úti leveleket készítette és mi vezette Újvárosit arra, hogy helyette is vállalja a büntetőjogi felelősséget. Nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a házkutatás során öt város hamis pecsétnyomóját, az ilyen hamisítványok előállításához szükséges eszközöket, valamint a hamis iratok kiállításához használandó tintát, írótollat, papírokat is lefoglaltak. Ilyen tárgyakat, eszközöket csak az tart magánál, aki azokat valamilyen célra folyamatosan használja is. Nyilván Újvárosinak is ez volt a célja. Minthogy lényegében csak a Kovács Jánosnak kiadott passus készítését ismerte el, a nyomozást el kellett volna rendelni annak felderítésére, hogy kiket látott még el hamisított iratokkal és milyen ellenszolgáltatások fejében, mert hiszen Kovács Jánostól is kapott 1 forintot a neki átadott írásért. Az üggyel kapcsolatban joggal felmerülő kérdésekre választ adni már nem lehet. Az azonban bizonyos, hogy Újvárosi István nem került olyan tanintézetbe, ahol metsző tehetsége kifejlődhetett volna. A napszámos létből sem emelkedett ki. //. A Debreceni Városi Törvényszéken, 1844. Nem tudható, hogy Újvárosi István a Hajdúkerületi börtönből kiszabadulása után, 1836 végétől alkalmi munkavállalásai során mikor, mennyi időre hagyta el nánási lakóhelyét s hol, merre fordult meg az országban. Közel nyolc esztendő múltán, 1844 szeptemberében szarvasmarhát hajtott Győrbe és onnan hazatérte után, szeptember 29-én a Debrecen város külterületén lévő, nagyon látogatott Ponyvás csapszékből harmadmagával a közeli, igen népszerű Ghilányi csapszékhez hívták át pálinka-lerakásban segédkezni. A munka befejezése után meggyanúsították, hogy a pince ajtajából a kulcsot az ahhoz kötött több más kulcsokkal együtt ellopta. Mivel ezt tagadta, kihallgatása végett felkísérték a városházára. A város alkapitánya szeptember 30-án hallgatta ki. Az