Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Pók Judit: A szatmári Tarpa és a beregi Dobos helységek cseréje. Az 1836. évi XXIX. törvénycikk alapján

szatmári helységek, csak részben szomszédos azokkal, részben pedig Szabolcs vármegyével. Azt állítja Szatmár megye, hogy a küldöttségi jegyzőkönyvbe észrevételeiket nem tehették be, ezzel szemben a jegyzőkönyv 27. pontjában az országos küldöttség bevezette azokat. Nem volt tehát elzárva előle a törvényes védelem, nem panaszkodhat meg nem hallgatásról, ő nehezítette saját ügyét azzal, hogy mindig csak időhaladékot követelt. Hogy a szatmári partok alacsonyabbak lennének a beregieknél, Bereg szerint lehetetlenség, hisz a Szamos és a Kraszna az átellenben lévő beregi partok felé folyva ömlenek a Tiszába, tehát annak a vidéknek kell magasabban feküdnie, ahonnan ezek a folyók folynak, különben ha a beregi túlpart lenne magasabb, a Tisza és a Szamos visszafelé folyna. Bereg állítása szerint tehát a szatmári part a magasabb, amelynek védelmezésére kisebb erő szükséges, mint az alacsonyabb, 21 mérföldet kitevő beregiére. Azt pedig Szatmár sem tagadhatja, hogy még Tarpa elvesztése után is sokkal nagyobb ereje marad, mint amennyi Beregé Tarpávai együtt. Amikor pedig azt emlegeti Szatmár, hogy a Tiszán kívül a Szamos és a Kraszna ellen is védekeznie kell, elfelejtkezik arról, hogy Bereget a Szamos és a Kraszna helyett a Latorca, Borzsa, Vérke és Csaroda vize rongálja legalább olyan, ha nem nagyobb mértékben, és sok-sok négyzetmérföldjét a Szernye mocsara és számtalan kisebb posvány borítja el. Ezek ellen pedig, a Tisza árjával folytatott szüntelen küzdelme és útjainak állandó javítgatása miatt, legkisebb lépést sem tehetett. Ami az utak állapotát illeti, Bereg megye hosszú idő alatt feszített ütemben jelentős részüket járhatóvá tette, költségeinek azonban ezred részét ha kitette a kincstártól kapott 2023 forintból és 42 'A krajcárból álló segedelem. ANaménytól a lengyelországi határig vezető, 19 mérföldet kitevő országút, az Ugocsa vármegyével közösen fenntartott sószállító út ettől hosszabb szakasza, és az Ungvár felé vezető országút azonban egyáltalán nincs kész. Egyébként érthetetlen, miért kellene Beregnek hátrányt szenvednie azért, mert saját erejéből útjait illendően karban tartja, Szatmár pedig ezidáig ezt elmulasztotta. Figyelemre méltó tényező az is, hogy Tarpa városa, az országos bizottság megállapítása szerint, a belőle kiágazó hat út közül egyet sem használhat úgy, hogy ne a beregi határokon menne keresztül. Nem helyénvaló-e, hogy ezentúl az általa használt beregi, és ne a soha igénybe nem vett szatmári utak készítésére és a saját határát is védelmező Tisza partok erősítésére fordítsa erejét. Szatmár megye azon érve, mely szerint Bereg vármegyét eddig leginkább a tarpai határon keresztül érte az árvíz, sokkal inkább Bereg, mint Szatmár mellett szól, ki kötelezheti ugyanis Bereget arra, hogy Szatmár kényelme miatt az árvizet magára bocsássa. Mennyire méltánytalan volt az eddig is, hogy Tarpa erejét