Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Pók Judit: A szatmári Tarpa és a beregi Dobos helységek cseréje. Az 1836. évi XXIX. törvénycikk alapján

legcsendesebb módon is a város átadását megakadályozni. Mivel az 1807. évi 28. törvénycikk szerint a cserélt helységek adóterheit, ha eltérőek, ki kell egyenlíteni, elegendő volt az adóösszeírásokat ki nem szolgáltatnia. Világos tehát, hogy a szatmári küldöttség nem tett többet, minthogy szorosan a törvény értelméhez tartotta magát, aminek során azt kérte az országos biztosság kiküldött tagjától, hogy a helységek átadását függessze fel, amit ő erőszakos ellenállásnak nyilvánított. A megye Őfelségéhez intézett folyamodásában nem is kéri az ítélet felfüggesztését, mindössze a meg nem érdemelt vádakat szeretné eloszlatni, mert „mind az együtt élők, mind a maradók előtt menthetetlenek maradnánk, ha ezen ügyet utolsó lehetőségig védelmezni megszűnnénk ... Ezen írásbeli nyilatkozatunk bizonyságul szolgáljon, hogy Szatmár vármegye az Uralkodó Felség iránt való jobbágyi mély tiszteletből Tarpa mezővárost ugyan kebeléből kiszakasztani békességes tűréssel, noha fájdalmasan szemlélte, de a kiszakasztás okainak helyes voltáról meg nem győződhetett, s annál fogva jussát a jövő országgyűlésen követelendő keresetre magának fenntartotta, tökéletesen hívén, hogy vagy keresetében nyertes lesz, vagy legalább a közfigyelmet az iránt felébresztheti, hogy mennyire kétséges következést okozhat, ha az ítélethozás a végrehajtástól meg nem különböztetik. " 27 Bereg válaszul Szatmár tiltakozására szintén beadványt nyújt be az országos bizottsághoz azzal a kéréssel, hogy az országgyűlésnek teendő jelentéséhez csatolja azt is. Felterjesztésében megütközésének ad hangot, amiért Szatmár egyrészt az országos bizottság ítéletét és munkálkodását bírálni, másrészt az országgyűlést is figyelmesebb törvényhozásra oktatni merészelte. Szatmár megye azon állítására, amely szerint egy tanút sem lehet állítani annak bizonyítására, hogy erőszakot alkalmazott volna az átadás megakadályozására, Bereg az országos bizottság jegyzőkönyvét idézi, amely önmagában olyan hitelességgel bír, hogy nem szorul semmiféle tanúságra. A jegyzőkönyv szerint 1828. november 17-én Tarpán Szatmár megye küldöttsége az ítéletnek még csak felolvasását sem akarta meghallgatni, hanem néhány tagja hangos lármával a szobából kivonult, és akadt közöttük olyan is, aki azt nyilatkozta, hogy megyéje Tarpa átadását tiltó határozata szellemében halált is kész lesz szenvedni, és a végrehajtást a megyei utasítás értelmében nem fogják megengedni. Tarpa elöljáróit mintegy negyven, a tiszai részekről áthozott nemessel együtt közrefogták, és letartóztatták. Miután az országos biztos Tarpa Beregnek lett átadását kijelentette, az elöljárókat a Beregnek való engedelmességtől továbbra is eltiltották, és amikor az országos biztos úr erről a szatmári alispánt kérdezte, az nemcsak, hogy nem tagadta a 27 IV. A. 501. 1829. évi jkv. 3155. sz.