Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Pók Judit: A szatmári Tarpa és a beregi Dobos helységek cseréje. Az 1836. évi XXIX. törvénycikk alapján

őket üldöző magisztrátus a szomszéd vármegyével hosszadalmas levelezésbe bocsátkozik, tovább állhatnak, kikerülve a haza szolgálatát vagy az igazságszolgáltatást. A tarpai adózóknak rendkívül nagy terhet, sőt akár kárt is jelent egy-egy hivatalos ügy intézése. Hiszen ha törvény elé kell menniük, ha katonákat kell kiállítaniuk, rabokat a fogházba kísérniük, a vármegye számára tűzifát, szénát, zabot szállítani, a Tiszán és a Szamoson átkelve Károlyig kilenc mérföldet, ha pedig a katonaság számára kell fuvarozniuk még messzebb, Mezőpetribe tizenegy mérföldet kell utazniuk. Ez pedig temérdek fáradságot, nehézséget, költséget jelent számukra, áradások idején pedig nem egyszer lehetetlen lesz, vagy életveszéllyel jár. Ha Bereg megyéhez tartoznának mindössze másfél mérföldnyi távolságra, Beregszászra fuvaroznának, ami tetemes könnyebbséget jelentene számukra. Az 1807. évi 28. törvénycikk is, a közigazgatás és az adózó nép terheinek megkönnyítése céljából rendeli a beékelődött helységek határainak rendezését. Őfelsége és a kormány olyannyira feladatának tekinti a lakosság egészségét, hogy szinte naponta küldenek különféle rendeléseket a vármegyékhez, amelyek jótékony hatása Tarpára nézve nemigen érvényesül, mivel ők a Tisza áradásai miatt a szatmári orvosoktól és apotékáktól szinte egészen el vannak zárva. Ha Bereghez tartoznának, a vármegye orvosai - akikhez egyébként legtöbbször most is fordulnak - hivatalból, minden fizetség nélkül látnák el őket, a járásbeli tisztek által kiállított bizonyítványokra pedig a közeli beregszászi patikában ingyen kaphatnák az orvosságokat, míg most Szatmárból és Károlyból csak késve, nagy fáradságok árán jutnak hozzá. Mindezek után Bereg megye történeti áttekintést ad Tarpa közigazgatási helyzetéről annak alátámasztására, hogy nem csupán egy beékelődött helységről van szó, hanem a viszontagságos idők által tőle elszakítóttról, amelyre teljes joggal igényt formálhat. 1364-ben a Hete és Tarpa közötti határjárásról, a leleszi konvent által 1431-ben kiadott Marok és Tarpa közötti határjárásról szóló, majd egy 1463-ban kelt oklevél, aztán az 1665. évi tarpai vásári privilégiumlevél, a levéltár 1679. és 1691. évi iratai mind azt bizonyítják, hogy Tarpa Bereghez tartozott. Csak a viszontagságos háborús időknek, a város földesurai, a Károlyiak hatalmának, ill. Szatmárban viselt főispáni tisztségének, és gr. Károlyi Sándor, a Rákóczi szabadságharc hadvezére befolyásának tudható be, hogy elszakították ezen megyétől. A kérdés 1810-ben Szatmár megye és az akkori tiszántúli kerület országos biztosa, br. Vécsey Miklós felvetésével került szőnyegre, amikor is Szatmár likért és Vitkáért cserébe Dobost kívánta Beregtől, aki viszont már akkor is Tarpát kérte, és rámutatott, hogy Szatmár ezzel nem károsodna, mert ha Dobos