Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Fazekas Rózsa: A „triumvirek”: Károlyi György, Széchenyi István és Wesselényi Miklós barátsága

elején elvesztette mindkét szeme világát. „A legelevenebb képzelődés sem álmodtathatja veletek a nemlátónak kínjait"^ - írta Széchenyinek 1844. május 28-i levelében. Barátaival levelezés útján tartotta a kapcsolatot. 1845 őszén Károlyi felségével együtt meglátogatta, Széchenyi azonban - Wesselényi ismétlődő meghívásai ellenére - nem kereste fel, pedig 1846-ban Debrecenben tartózkodott. Ez is mutatja, hogy Károlyi bensőségesebb viszonyban maradt Wesselényivel, mint Széchenyi. *** Az volt a célunk, hogy a baráti háromszögön belül bemutassuk Károlyi György helyét, és viszonyának alakulását Széchenyihez, illetve Wesselényihez. Ez utóbbi kettőnek a kapcsolatát nem kívántuk részletesen elemezni. Találkozásuk mindhármójuk életét meghatározta, de leginkább Károlyi Györgyét befolyásolta. Ez a barátság számára olyan volt, mint egy iránytű, amely mutatta, hogy merre kell haladnia, és amikor elbizonytalanodott, mindig ott volt vagy az egyik, vagy a másik barátja, aki meggyőzte arról, hogy nem vonulhat vissza, vagy figyelmeztette kötelességére, a közjavának szolgálatára. Több évtizedes barátságuk során változott egymás megítélése, változtak politikai nézeteik, ami miatt szembe is kerültek egymással, de nem tagadták meg egymást. Barátságuk kiállta a legnagyobb próbát, Wesselényi perbe fogását is. Mind Széchenyi, mind Károlyi igyekezett segíteni, hogy bebizonyosodjon a vád alaptalansága. Nemcsak politikai gondolkodásukban, magatartásukban mutatható ki a kölcsönhatás, hanem életmódjukban is. Mind a hárman fontosnak tartották műveltségük tökéletesítését, más népek eredményeinek tanulmányozását és hasznosítását, a testmozgást, a nálunk még nem ismert sporttevékenységek elterjesztését és a kényelmes otthon megteremtését. A három barát kapcsolattartásának formája a személyes találkozás, illetve a levelezés volt. Míg az 1820-as években, az 1830-as évek elején gyakrabban, és különösen az országgyűlések idején hosszabb időre találkoztak, az 1830-as évek közepétől kezdve a levelezés került előtérbe. Mind a hárman nagy levélírók. Témánk szempontjából felbecsülhetetlen értékű levelezésük, hiszen ezekből és naplóbejegyzéseikből ismerhetjük meg leginkább gondolkodásmódjukat, érzéseiket. Széchenyi leveleit publikálták a legnagyobb számban, Wesselényi és Károlyi György levelezéséből csak itt-ott jelent meg néhány. 41 Maller, 1986. 53.