Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Fazekas Rózsa: A „triumvirek”: Károlyi György, Széchenyi István és Wesselényi Miklós barátsága

amelyekkel az 1827. évi osztály után szabadon rendelkezett, Kelet-Magyarországon, elsősorban Szatmár megyében és a szomszédos törvényhatóságokban, illetve Békésben és Csongrádban terültek el. Károlyi György születése után egy évvel, 1803-ban édesapja hirtelen, fiatalon meghalt. Végrendeletében meghagyta, hogy gyermekeit magyar szellemben neveljék. Felesége mint családfő és gyermekei gyámja igyekezett eleget tenni férje akaratának. A gyerekek oktatását még Bécsben, családi keretek között megkezdte, magyar, elsősorban piarista atyákat bízva meg a feladattal. 1808ban a család Bécsből Pestre költözött. 1813-ban azonban a Károlyi gyerekek édesanyjukat is elvesztették, halálát tüdőgyulladás okozta. Gyámjuk, nagybátyjuk, Waldstein Emánuel lett, aki nem változtatott nevelésük elvein. Mindhárom Károlyi fiú a pesti piarista gimnázium diákja, majd a pesti jogi kar hallgatója volt.

6 Károlyi György gyermek- és ifjúkora a bécsi és a pesti palotában telt, ahogy később egy titkosrendőr jellemezte, kitűnő társasági műveltséggel rendelkezett. Széchenyihez hasonlóan otthonosan mozgott a legelőkelőbb bécsi arisztokrata körökben, megnyíltak előtte a párizsi, londoni szalonok ajtói és a legrégibb kastélyok kapui is. Károlyi György zárkózott, „kevés szavú" fiatalember volt, aki éppen akkor találkozott két erős egyéniséggel, amikor személyisége még nem alakult ki. Ez a barátság meghatározó élmény volt számára, döntően befolyásolta formálódó élet- és gondolkodásmódját, elkötelezett híve lett az ország modernizációjának. Ez a döntés egyáltalán nem törvényszerű, hiszen bátyja, Lajos is tagja volt az 1820-as évek közepén létrejövő reform-arisztokrata csoportnak, de nem vált liberálissá, ellenkezőleg a konzervatívokhoz csatlakozott. Károlyi György viszont minden kísértés ellenére megőrizte liberális meggyőződését. Ifjúi lelkesedése az idők folyamán lelohadt ugyan, és óvatos, mérsékelt politikussá vált. Trócsányi Zsolt véleménye szerint az 1820-as évek közepén létrejövő reform-arisztokrata csoportban Széchenyi a vezér, rajta kívül csak Wesselényi jelentős egyéniség, a többiek, Károlyi György, az Esterházyak, Andrássy György egyaránt középszerűek.

7 Máshol azt írja Károlyiról, hogy minden jó szándéka ellenére mindig árnyékfigura maradt a politikai életben: hol Széchenyi árnyéka, hol Wesselényié.

8 Károlyi György háttérben maradt, de mindent megtett a haza felemelkedését szolgáló gazdasági, politikai, kulturális kezdeményezések megvalósulásáért. 6 Buda Attila: Gróf Károlyi István élete. Újpest, 1997. 25. 7 Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós és világa. Bp., 1970. 36-37. 8 Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós. Bp., 1965. 65.