Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Fazekas Rózsa: A „triumvirek”: Károlyi György, Széchenyi István és Wesselényi Miklós barátsága

FAZEKAS RÓZSA A „TRIUMVIREK": KÁROLYI GYÖRGY, SZÉCHENYI ISTVÁN ÉS WESSELÉNYI MIKLÓS BARÁTSÁGA „Mindazon javak közül, melyeket a bölcsesség szerez a teljes élet boldogsága számára, a leges legnagyobb a barátság birtoklása. " (Epikurosz) A barátság az emberi lét egyik legfontosabb megnyilvánulási formája. Van, amikor teljesen a magánélet szférájába szorul, de vannak korok, amikor az egyes emberek vagy több ember barátsága a közélet része lesz, amit tesznek, az nemcsak az ő magánérdekük, hanem együttműködésük célja a közjavának szolgálata. Magas erkölcsi értéke volt a barátságnak az ókori görögök és rómaiak szemében, majd hosszabb szünet után felértékelődött a szerepe a romantika korában. A romantikus életérzéstől átitatott gondolkodás azt várta az egyéntől, hogy állandóan tökéletesítse magát: szélesítse ismereteit, ismerje meg a világot és önmagát, hogy ezáltal többet tudjon tenni a közösség felemelkedéséért. Az 1820-as évek elején formálódott ki három fiatal mágnás, Széchenyi István, Wesselényi Miklós és Károlyi György barátsága. Kapcsolatuk ezekben az években annyira szoros volt, hogy a kortársak csak mint triumvireket emlegették őket. Ha közelebbről megvizsgáljuk hármójuk barátságát, azt látjuk, hogy Széchenyinek van kezdetben koordináló szerepe, ő a központ. Barátságot köt Wesselényivel, illetve Károlyival, és rajta keresztül kerül közelebb egymáshoz két barátja is. A három „pár" - Széchenyi-Wesselényi, Széchenyi-Károlyi, Wesselényi-Károlyi - barátsága külön-külön erősebb volt, mint hármójuké együtt. A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy ez a barátság, amelynek formája és intenzitása az idők folyamán változott, de egy életre szólt, hogyan hatott a résztvevők személyiségére, cselekvésére, gondolkodásmódjára.