Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Ifj. Barta János: Zemplén megye parasztsága önmaga helyzetéről a XVIII. század második felében

ban utaltak arra, hogy a természettel szemben hangoztatott panaszaik ellenére van jövedelmük, amiből szolgáltatásaikat teljesíteni tudják. Ha a kifejezés nem tükrözne egyértelmű lebecsülést, akkor azt is mondhatnánk, hogy beletörődésük valamiféle igénytelenséget tükrözött. A legészakibb kerületek lakóinak vallomásai egyértelműen azt sugallják, hogy a lakosoknak a járadékokhoz szükséges pénz előteremtése nem okoz gondot, sőt termékeik eladásából akár jó hasznuk is származhat. Piacként többnyire a megye északi részén található mezővárosokat (Homonna, Gálszécs, Varanó, Sztropkó stb.) jelölik meg. „A búzát és mást otthon is el tudjuk adni, de Homonnán, ahova két óra alatt eljutunk, jobban eladjuk" - vallották a cirókahosszúmezőiek. Homonna Bresztó és Homonna Zbojna lakói úgy vélték, hogy termékeiket egyenesen „haszonnal" adhatják el. Másutt a haszon szó mellé a „szép" vagy a „jó" jelző is odakerülhetett. Egy másik tételből azonban kiderül, hogy helyzetük mégsem annyira derűs, mint gondolnánk. A hegyaljai szőlő tőlük távol van, munkát nem nyújt. A Kárpátok hágói felé vezető úton zajló kereskedelem fuvaroztatásában, vagy a környék sószállításában való részvétel (Tárkányban kősó-raktár, Sóvárt sófőző működött) azonban kedvező fuvarozási lehetőséget nyújtana, amit nem mindenütt tudnak kihasználni. A tehetősebb falvak részt vesznek benne (Varanó Csemernye lakói „só fuvarozással bármikor pénzt kereshetnek"), a szegényebbek csak áhítoznak utána. „Módunkban állna Viravára bort szállítani, ha erre való szekereink és jószágunk lenne " - vallották Hankóc és Dedasóc (Papini kerület) lakói szinte egybehangzóan. A földesúri hatalommal szembeni engedelmesség megkívánta, hogy adománynak tekintsék azt, ha valami után nem kellett járadékot fizetniük. Boró lakói azt vallják, hogy a falunak saját erdeje van, ahová „minden fizetés nélkül odahajthatjuk a jószágot és táplálhatjuk". Cirókabéla vallomásában az szerepel, hogy „Makk ha terem, egy hegyet urunk minden fizetség nélkül »etetésre« átbocsájt". Aranyos Patak lakóinak azonban már fizetniük kell, ha falujuk erdejében makkoltatnak: „Jó bükkerdőnk van, amelyben, ha terem, fizetség ellenében makkoltathatunk" - vallották. Nyomorúságukat és a gazdálkodás kockázatát csak hitük tudja enyhíteni. Csábóc falunak „gyümölcsös kertjei vannak, melyekből a jó Isten áldása mellett haszon várható ". Dávidvágás lakosai szerint „ tölgyerdejük is van, és ha az Úristen jó termést ad, ingyen makkoltathatnak". Az erdők bő termése azonban nem mindenütt kedvező. Bánszka lakói úgy vélték, hogy „Ha az Úristen makkot ad, a következő évben az egerek roppant sokasága miatt kárt szenvednek." Az északi kerületek vallomásainak ismeretében - úgy érezzük - bővebb magyarázatot kaphatunk a felmérés és a tabellák számszerű eltéréseire. Az itteni lakosok kevesebbet véltek a magukénak, mint amennyi valóban az övék volt.