Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Ifj. Barta János: Zemplén megye parasztsága önmaga helyzetéről a XVIII. század második felében

főleg szüretkor jelentkező munkáshiányban látja.

15 Az azonos időben megindult tendencia azonban nem zárta ki, hogy ha volt is korábban hasonlóság az egyes települések szolgáltatásainak nagysága között, ezek - a tiszttartók beavatkozása folytán - gyakorlatilag eltűntek. A földesúri kötelezettségek ettől fogva szinte falvanként változtak. A Zemplén legdélibb kerületeiben élő lakosság öntudatát növelhette gazdálkodásának viszonylagos biztonsága. A legdélebbi, a szerencsi járásban a szántót a három nyomásos rendszer szerint művelték, valamivel északabbra (pataki, királyhelmeci kerület) a két nyomás volt az általános. Az egyes gazdák által használt szántóföld nagyságát a belé vetett gabona mennyiségével adták meg, ez nyomásonként 6-12 pozsonyi mérő földnagyságot (magyar holdban ennek a felét) tette ki, helyenként túlbecsülve a ténylegesen birtokukban lévő területet. A föld - a vallomások szerint - mindenféle gabonát (búza, rozs, árpa, zab, abajdóc) megtermett. (Helyenként utaltak a kétszeres müvelésére is.) A szerencsi és a tokaji kerületben aligha bajlódtak a trágyázással, mivel a biztosok erre irányuló kérdései valamennyi községben megválaszolatlanok maradtak.

16 Valamivel északabbra (pl. a pataki kerületben) jelezték, hogy a búzát általában trágyázott földbe vetik, de utána, újabb trágyázás nélkül akár több évig is tudnak rajta rozsot termelni, a zab pedig a trágyázatlan földben is megterem. Visszatérő a megjegyzés, hogy a föld kevés trágyával is beéri. Mind a szerencsi, mind a pataki kerületben többet panaszkodtak a rétre. Kiterjedését eleve kevésnek találták, de ezt a keveset is hol az aszály, hol a folyók áradása tette tönkre. A térség lakóinak anyagi helyzetét döntően a szőlőmüvelés határozta meg. A Hegyalja települései - a vallomások szerint - korlátlan piacot biztosítottak a lakosság terményei számára (naturáliák, azaz élelmiszerek, szőlőkarónak való fa) és szinte folyamatosan kedvező munkalehetőséget is kínáltak a munkát keresőknek. A szőlőmüvelés szakképzettséget igénylő szakaszaiban való részvételüket a környék lakói megtisztelő feladatnak tekintették, legalábbis ezt olvashatjuk ki Bodrogkeresztúr lakóinak vallomásából. Kiemelik, hogy olyan „/. classishoz tartozó szőlőkben, melyeken külső urak jobbára szőlőknek a javát bírják, azért 15 Orosz, 1995. 138. 16 Az egyes kerületek településeinek vallomásai sokszor gyanús hasonlóságot mutatnak. Nem zárhatjuk ki, hogy ebben a térség közös sajátosságain túl az összeíró biztosok ténykedése (esetleges előítéletei) is szerepet játszhattak. Erre vezethető vissza az, hogy a szerencsi kerület egyetlen falvában sem említették meg a trágyázást sem pozitív, sem negatív értelemben. Más kerületekben a trágyázás említése akkor sem hiányzott, ha a falubeliek a kérdésre negatív választ adtak. A királyhelmeci kerületben található Alsó Berecki község vallomásában például az szerepel, hogy a falubeliek semmiféle gabona alá nem tartották szükségesnek a trágyázást.