Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Rácz István: Párbér-adó a debreceni egyházmegye eklézsiáiban

Helység neve Ágyszám 1801 1816 Sáp 134 182 Sáránd 189,5 242 Sárrétudvari 304 497 Szabolcs 57 70 Szakoly 49 Szentmihály (ma Tiszavasvári) 696 635 Szentpéterszeg 223 242,5 Szerep 120 147 Tetétlen 238 Téglás 160 193 Tépe 117 207 Tiszacsege 197 Tiszadada 232 282 Tiszadob 247 299 Tiszaeszlár 229 219 Tiszafüred 564 520 Tiszalök 341 418 Tiszanagyfalu 82 83 Új fehértó 221 365 Vámospércs 318 470 Azt a természetes jelenségek közé soroljuk, hogy az ágyszámok az eklézsiák lélekszámának arányában alakultak, miként azt is, hogy a két összeírás között eltelt másfél évtized alatt is általában népnövekedés következett be. Az 1801. évi adatokat figyelembe véve a párbérfizetők száma a Balsán található 35-től Hajdúböszörmény 1260 párt jelző nagyságrendjéig terjedt. Ha azonban ehhez még hozzávennénk Debrecen vonatkozó feltételezett létszámadatát - amit a statisztika foghíj assága miatt nem mutat -, még szélesebb szóródásnak lehetnénk tanúi. A párbér-összeírás adatsorát összevetve az összlélekszámmal, akkor a családátlagra is támpontokat nyerhetünk. Maradva a táblázat 1801. évi adatsoránál, azt látjuk, hogy minden 5. személyre jutott egy ágy, vagyis átlagban ennyi emberjelentett egy egész béralapot. A helyi szokásjog eredményezte, hogy a párbér ágyszámra kivetett összege egyházközségenként eltérhetett egymástól. Debrecenben már 1753-ban 8 garas