Avar Anton: Beregi címereslevelek a Magyar Nemzeti Levéltárban - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 55. (Nyíregyháza, 2020)
Beregi címereslevelek
beregi_cimereslevelek_final_HOME_3.indd 22 2020. 11. 18. 7:06:06 ban vizsgálatot indítottak ellene, ennek lezárultáig szabadságolták, végül 1922-ben állásvesztéssel büntették. 50 A vármegyei levéltárak címeresleveleinek felülvizsgálatát tehát már nem folytathatta, igaz, ekkor már csak két levéltár, a beregi és a szatmári51 armálisai voltak az Országos Levéltárban. A két levéltár okleveleit Horváth Sándor 1920 júniusában adta át kollégájának, Dénes Miklósnak.52 1920. augusztus 23-án Döry Ferenc országos levéltárnok levelet intézett a kényszerszabadságon lévő Horváthhoz, amelyben felkérte, hogy az általa annak idején hivatali feladatként készített beregi oklevélkivonatokat lemásolás végett nyolc napon belül küldje be a levéltárba. Választ nem kapott, ezért szeptember 21-én már azzal a fenyegetéssel ismételte meg kérését, hogy feljelenti a belügyminiszternél hivatali engedelmesség megtagadása miatt, mire Horváth végül beküldte a kért ki-50 S ASHEGYI 1978, 36–41. ; LAKOS 2006, 182–188. 51 Szatmár vármegye levéltára először 1908. december 7-én küldte fel Budapestre a címeresleveleit, de ekkor az Országos Levéltár a miniszteri rendelet egyik kitételére hivatkozva (miszerint csak az Országos Levéltár megkeresésére kell felküldeni az okleveleket) átvétel nélkül visszaküldette a csomagot a feladónak Nagykárolyba (HU-MNL-OL-Y 1-1914-82-Szatmár-1908-2116.). A hivatalos megkeresést végül csak egy évtized múltán, 1919. január 1-jén írta meg a katonai szolgálatból frissen visszaérkezett Horváth Sándor (HU-MNLOL-Y 1-1914-82-Szatmár-1918-1997.), mire 1919. március 21-én megérkezett az Országos Levéltárba a 70 db szatmári címereslevél. Horváth Sándor még átvette őket, de az ügyirat szerint már nem csinált velük semmit 1920-ban történt felfüggesztéséig. Innentől a beregi és a szatmári oklevelek együtt mozogtak, majd – mivel az addigi megyeszékhely, Nagykároly is a határon túlra került – 1924-ben az utóbbiakat is állományba vették a Ladula RRR-ben, a No. 84. jelzet alatt (ez a jelzet szentkirályi Tatár János nemeslevele hátlapján ceruzával felírva ma is olvasható – HU-MNL-SZSZBML-XV 24.-62.). A beregi oklevelekkel ellentétben a szatmáriak végül – bő 23 évvel felküldésük után – visszakerültek a vármegyei levéltárba a következő, az átvételt igazoló feljegyzés szerint: „A 70 darab címeres nemeslevelet Puskás Kálmán, vármegyei főlevéltárnok, Szatmár vármegye alispánjának 26.207/1942. alisp. számu megbizása alapján átvette. Budapest, 1942.XI.13 .” (HU-MNL-OL-Y 1-1914-82-Szatmár-1919-192.). Ma a MNL-SZSZBML-XV.-24. jelzetű fondban őrzik őket, leírásuk és digitális felvételeik megtalálhatók a MNL online címereslevél-adatbázisában. 52 HU-MNL-OL-Y 1-1921-61. vonatokat. Ezeket az Országos Levéltár saját használatára lemásolták, majd 1921. február 9-én visszaküldték a szerzőnek. A kész, a kereszthivatkozások miatt 1–307-ig sorszámozott gépelt jegyzéket az iratanyaggal való összehasonlítás céljából ekkor Dénes Miklós országos levéltárnokra és Gagyi Jenő országos allevéltárnokra szignálták, akik azonban rövidesen távoztak az intézményből. 53 A fel adat megint gazdátlanul maradt. Ányos Lajos országos levéltárnok, illetve Jánossy Dénes és Kossányi Béla országos allevéltárnokok 1922. december 2-án kelt jelentése szerint kivették a távozott Dénes Miklós szekrényéből a beregi és a szatmári címeresleveleket, és a Kancelláriai Osztály raktárának egyik szekrényében helyezték el őket, amelynek kulcsát Csánki Dezső főigazgatónak adták át.54 További másfél évig hever tek az iratok az említett raktárban érintetlenül, végül 1924. május 23-án Csánki utasította a Régi Országos Levéltári Osztályt, hogy mind a beregi „eredeti armálisokat és armalis-másolatokat”, mind pedig a szatmáriakat vigyék át a maguk raktárába, és ott ideiglenes letétként vegyék állományba őket.55 Ezzel szándéka szerint átme netileg, de mint láttuk, a beregi címereslevelek esetében véglegesen megoldotta az elvben csak ideiglenesen az Országos Levéltárban lévő oklevelek nyilvántartását és megőrzését. Mivel a címereslevelek eredeti őrző intézményei a határon túlra került Beregszászban, illetve Nagykárolyban voltak, abban az időben nem jöhetett szóba az oklevelek visszaküldése. A Régi Országos Levéltári Osztály 53 HU-MNL-OL-Y 1 -1914-82-Bereg-1912-2176. Dénes és Gagyi távozásáról: SASHEGYI 1978, 41. 54 HU-MNL-OL-Y 1-1914-82-Szatmár-1919-192. 55 Így maradt az Országos Levéltár őrizetében a Bars vármegye levéltárából 1914-ben felküldött 1673. évi Szály-armális, amelyet 1923-ban helyeztek el ideiglenes letétként a Ladula RRR No. 78. jelzeten (HU-MNL-OL-Y 1-1914-814.). Mai jelzete: HU-MNL-OL-R 64-1.-904. 22
