Avar Anton: Beregi címereslevelek a Magyar Nemzeti Levéltárban - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 55. (Nyíregyháza, 2020)
Beregi címereslevelek
beregi_cimereslevelek_final_HOME_3.indd 26 2020. 11. 18. 7:06:06 címerei, nyolc esetben Magyarország és Csehország címere, kilencszer az egyébként is igen gyakori Magyarország–Csehország–Horvátország–Szlavónia négyes díszíti a miniatúrákat (hol kiegészítve a császári kétfejű sassal, hol anélkül). Egy-egy esetben találkozhatunk (Új-)Ausztria és (Ó-)Burgundia (III.), illetve Kasztília és Ráma (XXV.) címereivel is.75 Egyetlen oklevélben sem találunk címerma gyarázatot, de van, hogy rá lehet jönni, hogy miért pont azt kapta címeréül az adományos, amit. Ilyen beszélő címerek Hárfás, másként Bonyhay Jánosé, benne Dávid király hárfájával (II.), Farkas Tamásé egy ágaskodó farkassal (V.), de Deák, másként Kopasz Ferencé is, amely a végvári harcok korát eleveníti fel egy véres kardjával hadonászó, hóna alatt egy török fogollyal vágtató magyar vitéz élethűen megfestett alakjával (IV.). Gyakran elhangzó kutatói kérdés, hogy vajon miért is kaphatta az illető a címereslevelét? Erre sajnos a magyar armálisok túlnyomó része nem ad választ, általában csak egy sablonszerű szövegrész szerepel bennük a Szent Koronának, a királynak és a kereszténységnek tett hűséges szolgálatokról. Ezért értékelendők az olyan címereslevelek, amelyek mégis tartalmaznak információkat az adományosokról: a már említett Deák, másként Kopasz Ferencről például kiderül, hogy budetini Szunyogh Gáspár kapitánysága alatt szolgált Kővár várában, az 1699-ben megnemesített Pap Jánosról pedig, hogy egy meg nem nevezett görögkatolikus pap fia volt. A kötetben szereplő legszebb címereslevél talán Dobrossói Bálinté, akiről semmi közelebbit nem árul el a latin szöveg, azonban az oklevél díszes kiállítása, ornamentikus iniciáléi az adományos módos voltára utalnak, hiszen mindezt külön meg kellett fizetnie a kérel-75 Az újkori magyar uralkodók országainak címereivel, illetve a kísérőcímerekkel kapcsolatban bővebben ld. KURECSKÓ 2020. mezőnek. Ennek ellenpontozása ebben az értelemben Nagy András armálisa, amelyen a címert nem is festették meg, helyét üresen hagyták, aminek az oka vélhetően az volt, hogy az adományos nem tudta vagy nem akarta megfizetni a festő taksáját, így a címerleírást is csak a latin szöveg alapján lehetett megírni (X.). Természetesen sok egyéb szempontból is fedezhetünk fel további kutatásra érdemes részleteket a közölt oklevelekben, remélem, hogy sokak érdeklődését fel fogják kelteni ezek a szép kiállítású armálisok. * * * Az okleveleket teljes latin szövegükkel teszem közzé, beleértve a kihirdetési záradékokat és az olykor a plica belső szélén vagy a hátlap alján, a pecsétzsinórnál található, szintén a kiállításkor a Magyar Kancellárián készített feljegyzéseket is. A szövegeket alapvetően betűhíven, a korabeli helyesírási sajátosságokat megtartva írtam át, kivéve, hogy a mondatkezdő szavak, a tulajdonnevek (ideértve a Deus szót, a népneveket és a hónapneveket is) és az ünnepnevek kivételével mindent kisbetűvel írtam, a központozást a mai szokás szerint alkalmaztam, az ún. hosszú s (s) helyett mindig rövidet írtam, a néhány esetben előforduló ún. e caudatát (ę) kiírtam, valamint, hogy az „u” és „v” félhangzókat hangértékük szerint írtam át (például vniuersis helyett universis). A népnyelvi neveket teljesen betűhíven közlöm (például Czikamadeffalua, Marauich, Ztankowachky stb.). A tulajdonneveket és a hónapneveket leszámítva nem használok „j” betűt (Januarii, Joannem, Jauriensis, de iuratus, iudiciaria, iam). A teljesen olvashatatlan, de az igen hasonló oklevélszövegek alapján egyértelműen kiegészíthető betűket, szórészeket vagy 26
