Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25

nak állítani, hanem az conscriptiót kezembe hozatván, abul parancsolok. Nem tudom, Szívem, a fizetést ki nyeri el. Fekete János búcsúzik, Bakai beteg, hazament, a dologüdő bejöt. Minthogy most Isién jóvoltábul egészségem van, amint jobban tudom, folytatom. S amely gazda a dologidőt másut tölti el, félő, ha télbe megkérdik, hol nyaralt. Mindazáltal Isten Kegyelmedet hazahozván, harmadnapig vendégnek tartom, azután minden gondot ráhagyok.

Az marhák mellé Szűcs Gergely megérkezvén, őtet rendeltem gondviselőnek. Igírettel s máskínt is édesítvén, hogy szívesen lásson hozzájok. Lassan híznak, a füvet igen vadnak mondják, hogy kevés marha járta.

Kenyérevőm annyi van, Isten tudná megmondani. Minden munkást étellel kel tartani, akár Máramorosbul, s akár erdődi jószágbul vehessek elő. It pedig nincs, ha másunnét nem szállítatok.

Az erdődi jószág úgy eloszlot, képtelen látni is. Csak Fekete Jánost okozzák legfőképpen. Inquiráltattam iránta, még meg nem olvastam.

Az fazakasok dolgoznak, serények is, csak az ételek miá van nagy baj, se székhús, sem egyéb nincs, az jó ételt megvárnák. Tyúkot s egyebet is, szakaszt- va el nem veszik, nem lévén, ki megkészítse.

Az ser főző is veti magát, de minthogy az legroszab erkölcsű s részeges is, bajoson alkuszik Fekete Jánossal. Meg van mindazáltal parancsolva, úgy bánjék vélle, el ne idegenyítse. Most készíti a szaladot,3 kádokot, üstöt. A szántásnak félbeszakasztásával is beszállítattam. Jó mesterember lehet, amint a szóvá foly.

Az kertész jó erkölcsű, seríny, csak abba maradjon meg. A másik éppen roszá tette magát, van dolga miattam. Én ugyan újobban beszegődtettem, ha magát megjobbítja, s Kegyelmednek tetszik, jó, s ha nem, eléb is kitelhetik esztendeje idejénél.

Ezek után kívánom, levelem jó egészségbe találván Kegyelmedet, hozza Isten mennél hamaréb haza! Maradok Kegyelmednek, Édesem, igaz hites társa Károly, 19. Junii 1712. Вarkóczy Krisztina mp.

Azjágerrel, nem hiszem, contentus legyen Kegyelmed. A nyelve nagyob. Odajárt fácánozni, de semmi sikere nincs. Puskázni is semmirevalónak mondják, egy szóval, még semmi hasznot nem töt, a háznépe is ollyan, mint maga.

P.S.4 Adig írogaték a tisztekre, s kivált most az ispánra, talán meg is haragudt. Már a marhákot indítják Szerencs felé.

Az fűrészmalom gátja elromlot, s mind gátját, s tőke hordását most munká- lódják, azt írja Mikolai.

A károlyi bor csakugyan elsővé tétetik, most is az itt legjob. Rávártam volna Kegyelmedet, Édesem, de nincs mit innom ollyat. Jó ízű, tiszta, s jó ereje is van. Én bizony nem hittem, hogy illyen legyen, már jobban megböcsüllöm.

90