Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1723. február 4. - [1723.] december 8

Az gelényesi nyájtul nem maradhat a Bag, azt mondják. Van mák rajta, nincs jól fele termésébe is, de az it való nyáj vagy két holnapig avagy háromig elle­hetne rajta. Kegyelmed, Szívem, tegyen rendelést a sertésekről, ki hova tartson. Az apró deszkák, azt mondja a frater, nem lesznek cifrák. Az egy diófa, s nem írja, micsoda, volna jó. Elhiszem, szi[l]vafa vagy más, akinek habja volna. Nem hiszem, hogy meg ne mondta volna Győrinek maga is. Van dolga Ács Lőrincnek is, mert egyszersmind rajta minden. Nekem a le­nembe is van még a földébe, s a tavaly eláztatot len is töretlen. Kendert, virágost egy szálat sem tört, míg ide nem jöttem. Már most az üdőbül kikopik, szilva hasadoz, vadkörtvély szedetlen. Ilyen a rósz gazda, mint ő. Hát a sok romlott szükséget, kiket el hagyot veszni, mind igazítani kel. Tudom, Győri is lábra állót. bízóra csapatnám, ha csak konyhára úgy jó volna is, jó lenne, mint így el­veszne. Recommendálom továb is Kegyelmeánek., Edesem. Az conscriptio szerint, amint feljeb vetették volt reájok a portiót, árul is vé­kony választ adtak, s másokot könyebítettek volt. Pedig, amint Dormány infor­málta volt Kegyelmedet, régecskén együnnet levette, s másutt megtoldta. 1 a hely és dátum nélküli, 37 516. sz. feljegyzést a tartalma alapján soroltam ide (a sertésekről való rendelkezés sürgetése, a porció behajtása) 677. Olcsva, 1723. október 6. (MNL OL P 398. No. 37 447.) Olcsva, 6. Octobris 1723. Édes Szívem! Én az catharus, vagyis annak hurutja miá jobbára ágybaheverésre kénszerí- tetem, a jó Isten tudja, mikor adja végét nyomorúságos állapotomnak. Az levelekbül újságot akarván érteni, némellyeket felszakasztottam. Turcsányi most sem ír a dohányrul. Az deák leveleket fel sem szakasztottam. Az leányomtul a salánki sidó 100 köböl rost kívánt, köblit egy-egy német fo­rinton. Most a Taraczközi szekerén, kit tüllem, s kit Lónyai Umwtul felvet köl­csön, hogy elküldhesse. Gellényesbül is várok szekereket, azon is szálíthatnák, csak hova hamaráb szálíthatna Mezei. Kirül írt az leányom Mezeinek. Tudom, lamentálódik, mikor, Szívem, módot lehetne mutatni neki vagy segítséget sze­601

Next

/
Thumbnails
Contents