Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1721. január 14. - [1721.] december 21
gasztását. Igen sok sindelyezés kívántatván csak az eleinek is, ki is még felére sincs meg. Úgy mondják, nagyobban bontotta el, mint Kegyelmed, háttá. Az salánki- ak is it vannak, rendbe vevén őköt, valamint legjobban lehet, úgy szorgoztatom, mert még ő is nem fog jókor a dologhoz. Amint észreveszem, lesz pallér rajtok. Az comprul magam beszéltem, az aprób fájába meg is van az erdőn, ki faragva, s ki faragatlan. 16 ökör van kezébe rendelve, e héten hozzálátnak. Ha szüntelen 12 ember lesz Kakuk mellet, húsvétig elvégzi a munkát úgy, hogy osztán vas kívántatik azután. De míg a szél meg nem fújja a fákot, nem is lenne jó, elhasadoz- na. Igírtem jóakaratot, szűrt is adtam, hogy rajta legyen. Mondja, hogy jó volna, ha pünkösdre elkészülne, de hogy cigány verje az iszkábát, nem jovallja, mert azt mondja, mászor is öt kohón verette maga itten véllek 13 hétig, mégsem érkeztek eleget verni. Hanem mikor Tokajba csináltak ők hidast, mindenkor a hámorbul készen hozattak, s hacsak azt írnák is a hámorba, egy comphoz való minden készületet csináljanak, meg tudnák [csinálni], Mindazáltal, ím, írásba vetettem s el- küldöttem Kegyelmednek, Szívem. Tudom, jobban felleli módját, s ha lehet, hozassunk onnét. Az nagy vasszegeket és az lécszegeket it is megcsinálják, inkáb csak a többi lehetne meg, máskínt rövidség lesz. Most is 8 poltúrán vették singit a vasnak. Százankínt a vásárba nem kaphatván, s pínzért vereti. Mikor jó ember ül mellette, többet ver, s egyébkor az vasat is lopja, s eszik is, így még többe telik. Az kőbányával ugyan biztat most Győri Musajba, de oda is, Salánkra is vasat, acélt kér, szőlőmunkára pínzt. Megvallom, nem foghatom meg, honnan fog kitellni a költség mindenféle mesterembereknek, s ahoz kívántató eszközökre is, és a szőlőre. A korcsma is csak alig foly itt Olcsván, s Szamosszegen valame- nyire, másut sohol sem. Az várdai vásárba sem vala ára a marhának. Szerencsi azt jovalná, hogy minthogy a tulkokért kettőért két ökröt nem cserélhet, hármat adna egyért. Az szénánk mindenüt fogytán van, kéntelen Salánkra kellet innet hajtatni az öszvevert2 ökrököt az pínzen vetten kívül. Az szegíny ember ággal is tartja. Palocsai szörnyű keserves levelet írt ide, s bizony[os] emberit küldötte, bizonyosnak tartván, hogy a fia a Tiszába holt. Elfelejthetetlen szomorúságát írja egyetlen egy fián.3 Megint Szőlősre kéredzet tüllem, s utánna igazítám. Azt is írja, ha életbe találna lenni, menjen fel, s ha ruhája nincs, csináltasson Kegyelmed, s írja meg, mibe kerül, s megküldi az árát. Én felküldöm s írok is neki. Ezel maradok, Edesem, Kegyelmednek igaz hites társa Barkóczi Kristina m.p. Igen sietve írtam ezt, hamarjába. 1 1 a földi életből való távozásról 2 a különböző helyről összeterelt 3 Vsz. Palocsay György László nevű fiáról van szó, őt azonban Palocsay György még 1721. május 4-én is élőként említi (MNL OL P 398. No. 55 839.), ekkor tehát nem veszett a Tiszába. 386
