Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25

vásárolna nekiek rajta, kírül írtam volt magának is. Megírtam a Fiamtul, mi kén leginkáb.

Az berinkei búzát igen jó eladni, de bort ne vetessen Kegyelmed rajtok, mesze van, s roszak is. Bárcsak ezek kelnének el, akiket hoznak a Szilágybul, mert azok is roszak. Elhiszem, mivel most tudtam meg, hogy soha nem töltötték meg. Nagy Andrást kültem osztán be, 4 hordó ment rájok. Szeretem Nagy Andrást is, valahová küldöm, kész szolga. Ocsódni kezdet Margita táján, már egy-két forintal is aláb megvehetni, mint edig, a bort.

Az stucaturást, úgy hallom, viszahozták Salánkra.

Ferusnak, ha egy jó ember nem telik onnét mellé, szörnyű káros így. Máris roszab, mint volt.

Jószágba való prefectus is valóba kén, mert az ittvalókkal semmit sem érünk. Az lovászmestert én csak nem régen ösmertem meg, alkalmatos embernek látszik, alkalmaztattam is, hol, mire. Azért ő mindenekrül szóval informálhatja Kegyelmedet, Édesem, s Urai is a máramarosi dolgokra/ s veléteirül. Elejekbe adom, hogy az kérdésekre felelhessenek, mert leírni egész baj. Mai napon veszem Engelmajer levelét. Nem kevéssé esik nehezen, hogy azt írja, az aranymíves ez ideig sem contentáltatot, holot mikor Pelsőczi által elmaradt, azután a szűcs által bizonyosnak tartottam, hogy vége szakadt, s majd hihetetlennek tartottam. De az Korda írásiba sincs feltéve, s el kel hinnem. Az írásokot is rul- la keresni sem tudom hol, akkor Kegyelmednek adván. Ha így tudtam volna, az édes leányom mulatta volna magát. De tudtam, hogy akor van mibül megküldeni, az utánvalók/jú'k már mind vége szakadt. S azt szégyenlem, hogy régieb lévén ez, s magam szóval assecurálván, benne kellet maradnom. Már most leg- roszabkor esik, mint az Andrási Jeremiás lova ára 70 aranyig. Most maga idejűvén az Aszony, aranynál egyebet nem lehetet adni, 35[-öt] adtam. Régen volt a ládámba 50 arany, kit nem is tudtam, s azok nem körmöciek lévén, oda kellet adnom. Majd gonoszt mondani sem szánnék neki, hogy enyire halasztják. Bizony talán neki sem nehezeb várni, mint nekem nehéz rajtam hagyni, mintha terh volna rajtam. Ha megtaláltam volna is halni, az Rajter András adósságát sem tudtam volna meghagyni.

Az sót még Salamon szintén meg nem indította, de mivel csak minden napi költség sem lesz, s fel is vettem már az árába jól, csak oda kel adnom. Akartam Kegyelmednek tudtára adni.

Ezzel Isten oltalmába ajánlom Kegyelmedet, Édes Lelkem, és maradok Kegyelmednek igaz hites társa

Olcsva, 13. Marói 1712. Вarkóczy Krisztina m.p.

P.S. Az estve végezvén ezen levelemet, most reggel veszem újob levelét Kegyelmednek, 5. Marti[i] költet, melynek postscriptájábul értem, hogy mégis vette két

36