Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1720. január 6. - 1720. július 14

498.

Olcsva, 1720. január 10.

(MNL OLP398.No. 37 262.)

Olcsva, 10. Januar«, 1720.

Édesem!

Kegyelmed leveleit az útbul, és Bátorkeszibül kettőt, szeretettel vettem, melyekre még semmi oly válasz nem kívántatik, hanem az idevaló dolgokrul akarom tudósítani. Fiam Uram Baktára akarja lakását venni, mivel Kolosvárrul megírta a Vater Rector, lelkeismereti szerint jovallja ideki maradását, mert a pestis valóba grassál. Itt valóba erős üdők járnak, de havunk igen szűkön van. Az Somos erdő vágni innet nem küldhetünk, mert Kegyelmed parancsolati szerint valóba volna it mit dolgozni, aminthogy mindenekbe igyekezik, s magam is sürgetem. Most minden erejével az égerfavágáson van szályfának, s az őrha- jó-csináláson. Még többet kérdek 70 forintnál a háromtul, semmit pínzen kívül elvenni nem akarnaV. De hiszem, valamint s valahogy az csak meglesz.

Az korcsmák imit-amot 3 poltúrán kezdettek folyni. Én úgy hattam, hogy 3 poltúrán egy korcsma folyjon, s kettő 2 poltúrán, mert az szegínyét, ha drágán árulják, az üdő vesz vélle, a falukon pedig csak két poltúrán. It is úgy akarok cselekedni, ha az aljassa elkel, azután feljeb kezdhetni, mert a virágos bo- roktul félek.

Gelényesbül hozattam volt, de a legalábvaló is kár 3 poltúrán. A majorságbor igen finom, már a salánkit próbálom. Noha a musainál feljeb tartja Győri, de nehezen hiszem. Ha a salánkiak is jók lesznek, én nem hurcoltatom Poroszlóra, mert a jónak, úgy látom, van becsi mindenüt, ot pedig az egri bor bű, s nem is drága. Nem volna ugyan hasznosab a bátorkeszibül odaszálítatni tavaszai egy darabig hajón, s azután pénzért is? Úgy hiszem, hasznosab lenne, mint a másét árulni.

Van bajom a károlyi város borai miá, csak azért is be kel már hordani a várba. Épen új dolognak tartják, Margitát, Micskét s a többit hozván például.

A zabbal abrakolni nem érik meg, hozzányúljanak-é az árpához? Csak máris talán hatodik száz köböl kél eleitül fogva számlálván, azt mondja Andrási. Mindöszve eszi 150 lú a szénát, Kegyelmed parancsoljon iránta.

Nem kétlem, Édesem, kedvetlenségére fog esni a szép ember levele, melyet velem is közlöt, noha szóval nem bátorkodót említeni, hanem izenet által. S amint mondja, azelőt is írt, s csak a választ várja, előtte való szerencséjét nem akarván elmúlatni. Váradon akadot valami Bérlők nemzetség.1 Nagyon menti

320