Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30

Az békességei adig biztata Kegyelmed, Szívem, az muska dolga nem szintén jót mutat.4

Ezzel maradok Kegyelmednek, Édes Szívem, igaz hites társa

Вarkóczy Krisztina m.p.

Kállóba új postamester jót, mely igen emberséges embernek látszik. Jó magyar5 is, azon panaszol, hogy Kegyelmed egynek-máswak recommendálja. Kegyelmed azért, Szívem, csak neki ezután már egy néhány levelet írt, szörnyen ajánlja magát.

Az estve későn érkezék Gyulai Uram Kegyelmednek szólló levele. Minthogy szükséges dolgokba jár, ím, elküldöttem. Bár Kegyelmed kezébe ment volna egyenesen. Az Pál Űrfi dolgára/ pedig magának.

1 ismeri 2 Károlyi Klára és Haller Gábor 1719-ben született, Júlia nevű gyermekéről van szó 3 többet iszik a kelleténél 4 XII. Károly svéd király halála után (1718. december) ui. arra lehetett számítani, hogy a hosszú északi háború véget ér. A békét azonban csak 1721. szeptember 10-én kötötték meg Nystadtban, amely Svédország számára a nagyhatalmi állás elvesztését, Oroszország számára annak megnyerését jelentette. 5 vsz. jól tud magyarul (vélhetően német postamesterről van szó)

491.

Olcsva, 1719. március 11-12.

(MNL OL P 398. No. 37 255.)

Olcsva, 11. Marói 1719.

Édes Szívem!

Nem kevés nyughatatlanságal vagyok, tudván Kegyelmed nyavolyájának kezdetit, ha nagyob mértékbe talált rájűni. Annyival inkáb, hogy elébi postán semmi levelét nem vettem, hanem Turcsányiét 27. költet. Ö sem emlékezik Kegyelmedről legkissebbet is. Én csak ara magyarázom, hogy roszobul van Kegyelmed, s azt várja, hogy jobbat írhasson.

Szuhányi mint járt Szakmárra, maga bővön informálja Kegyélmed&t. Ha edig haladt, csak jobban szeretem az bécsi választ megvárni. Ha in natura re- solváltatik az hellyet, árát el nem vesztjük, mint már magok is 5 forintjával megígérték, ha úgy kel lenni. De hiszem, szerencse, ha megint a vármegye nyakába nem vetnék benne, sőt, nagyob roszat is az assignatio mellet. Mind nekem, s mind a városnak megírta az commissarius, amint Kegyelmednek fel is küldöt311