Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1719. január 3. - 1719. december 30

Szintén írásom végzése élőt veszem, Édesem, Kegyelmed 20. Februarii írót levelét, melybül szomorúvan értem nyavolyáját, kívánván szívesen örvendetest hallanom. Az förödő, nem hiszem, senkinek ot eszébe jutna. Csipkerósafa gyökerestül, varjútövis és ültetet fűzfa, s kökényfa, hasonlóképen mind gyökerestül kiásva, ezekbül főzetet a fürdő. Az arénára nézve székfű és apró mályva is jó, ha benne lenne. Elgondolom, egyhamar Kegyelmed haza nem jöhet, tudósítson azért a tavaszvetés iránt. Mivel árpát sem ad be többet az udvarbíró még terméskor, mintegy 520 köblöt, sernek 150 köblöt gondoltam, s vetni, amennyit parancsol Kegyelmed. Nekem akkor úgy mondta vala Kegyelmed, eladhatunk 600 köblöt, de talán tavalyi lehet.

Administrator Uram2 levelét elmúlt postán felküldöttem, melybül úgy vélem, nem oly hamar megyen fel az szőlőkről való estimatio. Az korcsmát, Szívem, húsvétig csak bajos 4 poltúrára kezdeni, mert ez ideig is mindinkáb két poltúrán jár arafelé. Úgyis megnyerjük felét, mert Károlyba beszállítják, s ot töltik meg 12 máriásért öreg csebrit. írja Pápai, hogy semmit nem drágódot még az bor.

Az Kegyelmed portióirul magam is mindjárt akkor megírtam, hogy ők nem is álmodnak máskínt, hanem regulamentum szerint pínzül. S noha nem az én levelemre, de ugyancsak azt írta Kegyelmed, hogy még öt forintjával sem kellet volna kivenni, hanem nyolctul várni, hogy alkuvást kérjenek. S noha senki nem kért semmit egyebet, csak az assignatio szerint, de ugyancsak azt vettem a Kegyelmed leveléből, hogy véllek nem kel keménnyen bánni. Magoktul pedig, amint eleitül fogva megmondottam s írtam, semmire sem mennek. Azért Kegyelmed parancsolatja nélkül executiót rájok kérni s küldeni nem mertünk. Annyival inkáb, hogy tavaly sem lehetet in natura se Kegyelmednek, sem Generalis Salcer Uramnak. Most is az Salceré is hasonlóképen van assignálva, s mégis azt felelte a commissarius a vármegyénknek, hogy ha nem akarja, nem tartozik máskínt, csak regulamentum szerint pínzül. Azért is írtam volt mind magam, s úgy tudom, Szuhányi is comissarius uram jovallásábul, hogy odafel munkálódna Kegyelmed. Lenne úgy, mint3 hadi rendek, nem mint praesidiarius tiszteknek. Én érül eleget írtam, Szívem, csak elhiszem, kezébe jut Kegyelmednek. Már Kegyelmed parancsolatjára nézve jobban keménykednek rajtok, felvétele pedig eszembe nincs. Az ő akaratjok szerint, akit felvettem is, 900 forintot, csak úgy quietáltam, hogy defalcatiójába vettem. Az pínz felvételével igenis nem sietek, s jó is lesz, ha Bécsbül válasz lesz. Én tudtam az értelmét az assignatiónak, de azokra nézve nem mertem igen keménkedtetni, amint feljeb írám. Már ugyan hírekkel vagyon az második assignatio is.

Itt a szegínység mindenfelé nagy éhséget szenved csak máris. Míg volt vala- mijek, megitták, s már kenyeret sincs min venni.

Nem is gondolván akkor, hogy Kegyelmed addig késsék oda, a Nebert György Uram levelét akkor el nem küldém. Mostmár másat is ír, azért mindket308