Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25
1 ni] nem egyéb, hanem lelket terhelni, s boszankodni éjel-napal. Nem is kívánom hoszú históriával búsítani Kegyelmedet, tudja már jól minden dolgokot. De köztök nem laknám, ha fizetnének is. Bizony, nem nevezhetem egyébnek Isten ostoránál, mert azok nem úgy szolgálnak, mint szolgák, kivált a prefec- tus, hanem egész kedvetlenségei, mint a gállyán való rab az urának, és így lehetetlen, hogy jó legyen. Az udvarbírót beállítám, de én bizony ahoz is keveset bízom. A gazdasághoz nem látszik, hogy tudna, [de] más sem lévén, semmi nélkül nem hagyhattam, csak azért fogadtam meg. Comáromi, az kulcsár épen közikbe való, soha az brentül roszabbat nem kívánnék. Korda ugyanazt ítélli, az esze bomlot meg, mert az éppen nem alkalmatos. Eben gubát cseréltem, Isó Jánost állítván be kulcsárnak. Legaláb nálla roszab nem lehet, ő is megtudja, az volt s nincs. Helepront még ittlétébe jelentette volna, egy ember, attyafisága is van hozzá, azt szerzené prefectusnak. Paluskának, gondolom, hogy nevezé, de amicsoda hellyeken szolgált, azt vélem, nem szolgálna csak illyen hellyen. О azt mondta, ír neki. Tudakozná Kegyelmed, Pálfi Urakot mondta, úgy tetszik, hogy szolgálta, gyermekségétül fogva. Nem tudom, az posták mint állottak fel, lehet-é akármely leve[le]t ráadni, nem téved-é el? Egészségem még lehetős van, de nem is éppen jó. Klára egészséges, szokása szerint viseli magát. A keresztet hordozni kel mind éltig.7 Ha egy elvétetik, más ál be hellyébe, úgy látom. Legyen Isten akaratja, aki mindeneket jóra fordíthat, kivált az övéinek meg is cselekszi. Bányán az jesuitákw^k nincs bora. A plebanus kiárultatta, s még mást vet, s ugyanabbul élt s él azolta is. Szent-Iványi erőssen kér, írjak mellette: ígért gratiája fen legyen Kegyelmednek hozzá. Édesem, ha úgy lenne az állapot, illendő tiszti lehetne állapotához képest. Recommendálom azért, Édes Lelkem. Nemes Ugocsa vármegye mennyi dificultast talált a contractusba, hozzám küldőt tagjának, Budai Uramnak megmondottam, egészlen írja meg Kegyelmednek, s úgy hiszem, el is követte. Én Kegyelmed híre nélkül bele nem egyeledtem, hogy a contractust megbontsam s máskínt írassam, hanem ha a pínzt megadná, hír nélkül is felvenném. Ügy látom, még csak nem is ígírik esztendőre megadását, nemhogy valóságát reménlhetné ember. Az vásárlás, ha mind elmarad is, amint eléb is írám, csak, Édes Szívem, az aranymíves láda meglegyen, s az ón mosdócska. Klárának is kén egy minden napra, s az kamuka is. Az nem sokra megyen, sőt, ha az vármegye conscriptió- ját felvivő ember lehozhatná, igen akarnám. Most vennék jobbakot italunkra, ha lehet, hogy inkáb maradna valami nyárára a musaiba. 25
