Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1712. január 31. - 1712. október 25

332.

Olcsva, 1712. február 16.

(MNL OL P 398. No. 37 034.)

[Külső címzés más kézzel:] Monsieur, Monsiegneur le Comte Alexandre Károlyi, Generali Marschall Lieutenant du Camp et Conseiller détat pour Sa Ma- jestté Impmüle ä Catolique presentamente. Par Offen ä Presbourgh.1

Lfentül minden jókot kívánok Kegyelmednek, Édes Szívem!

Kegyelmed Posonbul s Bécsbül írt leveleit egyszersmind Károlyba szeretettel vettem, Édesem. Örömest mindjárt válaszoltam volna reá, de ara várakoztam, az mely embert fel fog küldeni a Nemes Vármegye, minthogy Mikolai Kálióban megbetegedvén, újab embert kel választani helyébe. Ez ideig sem mehetvén végére, ki és mikor indul, ara várakoztam, reménlvén, hogy hamar megindul. De most is elképzettem,2 Kegyelmed fogja sajnálni, hogy ritkán veszi levelemet, minthogy még csak egy levelet küldtem postára. Azt, ha veszi előre Mikolai, épen hármat vit volna. Némelyiket kézbe is kerítettem már, s most küldöm, de még van nálla.

Az ottvaló dolgokrul tudósítását, hogy jó reménséget nyújt a következendő jóra, s nem úgy tapasztaltatik, amint hirdetődöt, örömmel értem. Adja Isten, kimenetelének végérül annál is jobban örvendezhessünk. Másfelől bizony nem kévéssé gondolkozom, ha az diétáig kíntelenítetnék Kegyelmed ot mulatni, minemű költségbe kellene esni, adósítani magát. Attul, megvallom, irtózom, mert tudom, maga kárával is meg kel osztán lenni.

Pulyainak3 a pínzt valamint s hogy, azon leszek, elküldjem, noha igen szűk körülöttem. Minthogy az igen rósz utak miá semmiféle kereskedő nem járhat, semmit sem tehetni pínzé, ami volna is. A sót nem keresik, hanem most már értvén, hogy az többihez is van reménség, Salamon sidónak adok 1000 küvet. Nem teheti ugyan mind le az árát, de ottan ottan4 árul, s jütön jű be az pínz. Máskínt is már lakni ideköltözőt, s az portékája itten vagyon.

Az bor sem kel, mert mindenüt ött poltúrán árulják, sőt Szakmárt eddig még csak négyen. Szegíny is tavasz, semmi nélkül is elvesz. Ot poltúrára hadtam kezdeni, máskínt creditumra akartam Kegyelmed memorialissa szerint elsőbe próbálni, de eze[l] rajtunk vesznének.

Jóllehet, ha mit másokra vethetnék a nagy kárba, azon volnék, most hajtatván együvé őköt. Elyőssel adják egyiket a másikra. A vétel volt-e rósz vagy azután vesztegették meg,5 elég az, sem Ellyős, sem Szodorai vásárlásába nem találtatik csak egy is, akit számomra foghassak. A váraljaiak iszonyú sová23