Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1714. szeptember 2. - 1714. december 27

lesége tenne fassiót káptalanba. Ha vonhatom Kegyelmed haza jöveteléig, vo­nom. Máskínt állandónak mondják, minthogy vérnek1 köti és el nem idegeníti. Az bor 8 s 9 forinton vétetődöt csebri, úgy értettem, az Ermellyéken, de az földesurak úgy mondják, már megtöltvén mindenüt, teljességgel nem kaphatni. Hanem Korda mondja, hogy Váralja táján jól termet. Bányán pedig ugyan bővön, s jók is. Az váraljai ekoráig 3 máriáson köbli, s az bányai, másfél köböl egy forinton ment. Én számomra is 100 forintot adót Ötvös Uram, most azon vesznek asztali bort. Én se Budán, se másut nem vennék, mert a korcsmáknak soha nem vala derék sikere, s hát most, ily drága bor idején magunk szükségére vehetünk Váralja táján is. Az estve Munkácsi is megérkezet. Az borok árát lehozta, de még nem infor­mált egészlen rulla. Isten kegyelméből it Bereg vármegyébe, ha ezután nem szaporítják, tűrhe- tőven eset a quartélyos, két companiának mondják rajtok lenni. Az kisaszonyoknak Pál Űrfi, hacsak a szoknyájoknak valót vehetné is meg, jó volna, ot olcsób lévén a materia, s it alkalmatost ugyan nem is kaphatni. De roszul biztatja őköt maga levelébe. Én már a kék posztóbul a mentéjeket meg is szabattam, s egyik alá béllést is vettem. Ezzel maradok, Édesem, Kegyelmednek igaz hites társa Gelényes, 12. Novembris 1714. Вarkóczy Krisztina m.p. Mind Szamosszegen s Vitkába tiszt lévén quartélyba, tudom, alkalmatlan le­szen Olcsván lakásom. Az német kertész elbocsátása eszembe sem volt, hanem az vént írtam, de már ugyan lecsendesedet az német is. Csakhogy nem fizethettek neki, azért ba- joskodot. De így is szépen kéredzet, s még oly szépen íratta, hogy ketten ők ot nem szükségesek. 1 vér szerinti rokonnak 401. Hely és dátum nélkül. [Gelénes, 1714. november 13-24. között]1 (MNL OLP398.No. 37 150.) Édes Szívem! Posonbul, 9. Novembris írót, leveleimre való válaszát Kegyelmednek szeretet­tel vettem, egészségbe való léteién szívesen örvendek. Én is Isten kegyelméből jó egészségbe vagyok. Az egy kezem ugyan nem szintén jól van, mostan leginkáb 174

Next

/
Thumbnails
Contents