Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Levelek - 1714. szeptember 2. - 1714. december 27

397.

Gelénes, 1714. október 28.

(MNL OL P 398. No. 37 147.)

[Külső címzés más kézzel:] Monsi[e]ur, Monsi[e]ur le Conte[!] Alexandre de Károly, Conseiller et General Leuetenant Marechall de Camp pour Sa M&jestate Impm’úde presentamenti?. A Presbourgh.1

Édes Lelkem!

Kegyelmed 17. Octobris költ levelét, melyrül panaszolkodtam vala, mai napon szeretettel vettem, tudósításával edgyüt. Méltóságos Judex Curie Uram, hogy akaratja ellen vette fel azon tisztet, benne nem kételkedem, sok okokra nézve nem is csudálom.2 Mindazáltal, ha Istennek így tetszet, tartsa ő Szent Felsége hazánk javára, szívesen kívánom. Hogy Kegyelmedhez szíves affectióval nem volna, abban sem kételkedem, jó lelkiismereti is azt hozván magával. Nem minden emberek természeti az, hogy jókívánságát cselekedettel is megmutassa.

Nem tudom, Édes Szívem, mikínt értette levelemet Kegyelmed, vagy én találtam máskínt írni, de én nem csak az politica ratiókra nézve, hanem máskínt is resolváltam magamot, ha ot jobnak ítélli, avagy alkalmatosabnak, én csak elmegyek. Az kisaszonyok állapotját hogy megírtam, azt szükségesnek ítéltem. Én azért, Édesem, továb is kész vagyok ot lakni, ahol jobban lehet.

Az quartélyosok már beszálván Nemes Szabolcs és Szakmár vármegyébe, Baktán, Vitkába, Szamosszegen mind tiszt vagyon. Lesz baj köztök lakni Olcsván, de annál nagyob, hogy szörnyen lamentálódnak, el nem viselhetik. En még csak mostan értettem, megírtam az viceispánokwak. Mi effectusssa leszen, megválik. Ha Kegyelmednek késni kel oda, nem árt magának is írni irántok, a közönséges terhet is jobban értvén Kegyelmed.

Vitkára rendeltetet egy kapitány, kinek 4 cselédje van, s azon kívül 8 személy, úgy írják magok. Szamosszegen is kapitány van, nem írják, hány személlyel. Baktán vagyon nyolcadfél portiójok, van lovas s még egy lú, úgy írja Munkácsi útjábul. Ezeket Kegyelmed, Szívem, inkáb megítélheti, lehe-é könnyíteni a közönséges terhez képest.

Ezek után Isten oltalmába ajánlván Kegyelmedet, Édesem, maradok Kegyelmednek igaz hites társa

Gelényes, 28. Octobris 1714. Вarkóczy Krisztina m.p.

GrofBarkóczi János öcsém otvan-é, s mit reménlhetni belőlle, örömest érteném.

170