Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)
Levelek - 1714. szeptember 2. - 1714. december 27
Az ottan való dolgokrul, s kivált Feruskárul való tudósítását szeretettel köszönöm Kegyelmednek. En, Édes Szívem, innet minthogy semmit nem írhatok, csak az sok szükséggel kel terhelnem, az mely valóságos, mindenüt közönséges, de kinek-kinek az magáé nagyob, s akitül reménlheti orvoslását, annak kel tudtára adni. Hanem azt tartom hibának, hogy felettéb van a tűrhetetlenség, s gyenge a bizodalom bennem, s azt véteknek is tartom. Emberi mód szerént nem is akkor tartok a fo- gyatkozástul, mikor Kegyelmed ithon van, hanem mikor elmaradok, nem lévén akkor kinek gondoskodni. Magamra én is inkáb nem restelném, de sokra tö[_] j1 * 3 Ez ugyan az világnak szokot igája lévén, s közönséges Isién ostora országostul rajtunk, bizony tűrni kellenék, mert kapucinus módjára kel most egy naprul másra gondoskodni. It sokkal könnyeb az konyhát tartani, mint Olcsván. Aprómarhát eleget találni, ócsón pedig. Most veszek is 1 ludat Olcsvára. Kaszonba is már vágtunk kost. Az téglát nem azért írtam véteknek, hogy puszta várbul való, de ha Bánfinak nincs jussa hozzá,4 bizony csak hordják, s el is hiszem, attul az jámbor úrfitul nem magátul van. Jó is lesz, ha Kegyelmednek valami erőssége leszen írásba, ami mellet jövendőbe ha perlekedés támadna, oltalmazhatná magát, akit háborgatni találnának. Az károm, Szívem, bizony nem az búsulástul vagyon, nem űzöm szintén annyira most a bánatot. Az manumissiók régen kezemnél vannak, van is tudtára Horogwk. Prebenda bor szerzésérül Ötvösök írtam, talán lesz valami benne. S én is haza szándékozom adventre, ha Isten engedi, hogy az fagy ide ne rekesszen. Munkácsi is hazakerül, s így elég szívesen kíván fáradozni szegíny, úgy látom. S nem is goromba, csak szelíd természetű. Tegnap írtam mindenekrül, Szívem, kívánom, hogy Isten hozza ki onnét, hova hamaréb, s adja látnom jó egészségbe. Maradván Kegyelmednek igaz hites társa Gelényes, 23. Otfobris 1714. Вarkóczy Krisztina m.p. P.S. Az Aszony ő Nagysága mind Kegyelmednek, s úgy Ferusnak minden jókat kíván. Igen örül a Ferus állapotján. Magam is valóba akarom, hogy Kegyelmed felvitte magával. Bár neki volna édesapja Kohári Uram, mint Kegyelmed írta volt ezelőt. Pál Ürfinak megmondhatja Kegyelmed, Éva kisaszony betegeskedik, nagy kínos nyavolyája volt, most jobbatkán van. 1 Uramnak, Gróf Károlyi Sándor Urnák, О császári és királyi Felsége tanácsosának és altábornagyának adassák. Pozsonyba. 2 az eredeti levéltári besorolás téves, tartalma alapján a levél nem 1715, hanem 1714. október 23-án kelt 3 a papír kiszakadása miatt olvashatatlan szórészlet 4 Ezek szerint Károlyiné olyan információt kapott, hogy Bánffynak sincs több jussa az ecsedi 168
