Kovács Ágnes (szerk.): „…az Isten is azt segíti, aki iparkodik." Barkóczy Krisztina levelei férjéhez, Károlyi Sándorhoz 2. (1712-1724) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 49. (Nyíregyháza, 2017)

Bevezetés

kodásásában ez a szempont is sokat nyomott a latba. Amikor férje Bátorkeszibe invitálta, azzal érvelt a maradás mellett, hogy távozásával „mind klastrom, s mind pápistaság gyarapodása füstöt vet.”

A költözéstől való ódzkodásban az is szerepet játszott, hogy az eszes, lényeglátó és olvasott asszony jól érzékelte a kelet- és nyugat-magyarországi, illetve birodalmi arisztokrácia életvitele közötti különbséget, a körülötte végbemenő változásokat, amelyeknek részben nem tudott, részben nem is akart megfelelni. Németül nem beszélt, az új divat szerinti öltözködéstől és a szalonok világától is idegenkedett, ám büszke és önérzetes lévén, nehezen viselte volna a megalázó helyzeteket. Élete végig megmaradt a hagyományokat követő, a házi tűzhelyet őrző, környezetéről gondoskodó paternalista nagyasszonynak. Férje, országos szintű politikusként, nem engedhette meg magának ezt az életmódot, de kapcsolataiban, az elesettek és a rászorulók támogatásában, feleségéhez hasonlóan, ő is inkább a 17., mint a 18. századi főúr típusát testesítette meg.

Barkóczy Krisztina és Károlyi Sándor nagy árat fizetettek családjuk látványos társadalmi emelkedéséért és vagyonosodásáért. Egyéni boldogságukat áldozták fel ennek érdekében, mert mindketten meg voltak róla győződve, hogy ez a kötelességük. Bár örömből és szórakozásból kevesebb jutott nekik, mint problémából és bánatból, sohasem futamodtak meg a feladatok elől. Egymástól sokszor távol, de mindig egymás támaszaiként tették a dolgukat. A gyakori különélés azonban súlyos megpróbáltatást jelentett számukra. Különösen a feleség szenvedett tőle, hiszen Károlyi, helyzetéből adódón is, élénk társasági életet élt. Barkóczy Krisztina - a kutatás szempontjából - felbecsülhetetlen értékű levelei azonban nem csak a küzdelmes mindennapok, hanem egyre nyomasztóbbá váló magányának krónikái is.

Barkóczy Krisztina leveleit, az I. kötethez hasonlóan, az eredetiek alapján adjuk közre, s csak ezek hiánya esetén használtuk az Eble-féle másolatokat. Ennek megfelelően az iratok lelőhelyei a következők: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) P 396. 1. Ser. I.; P 398.; P 1507. 19. cs. III. Az I. kötethez képest a jelenlegi jóval több keltezetlen levelet, illetve levéltöredéket tartalmaz. Utóbbiak egy részét egyértelműen, a többit, továbbá a hiánytalan, ám datálatlan leveleket csak nagy valószínűséggel, tartalmuk alapján sikerült a helyére illeszteni. A besorolásban sokat segítettek Károlyi Sándor feleségéhez, illetve Károlyinénak az anyjához, Koháry Judithoz intézett levelei. Annál is inkább, mert a kronológiai rendezésben sem a lapszámok, sem a levéltári számok nem mérvadóak, s néhány levélről a levéltári szám is hiányzik. Valószínűleg azért, mert annak idején azt a címzésre nyomtatták, amely elkallódott vagy megsemmisült. A publikált 371 levél közül — amelyeket az I. kötethez igazítva folytatólag számoztam - egy hely és dátum nélkülinek (MNL OL P 398. No.

10