Kujbusné Mecsei Éva - Mykhailo Mishuk (szerk.): Bereg vármegye pecsétjei - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 47. (Nyíregyháza, 2017)

Előszó

A 13. században alakult Bereg vármegyében a hivatalos okmányokat az ispán és a szolgabírák aláírásuk mellett saját gyűrűs pecsétjükkel hitelesítették. A megyének csak 1371-ben lett pecsétje, aminek azonban nyoma veszett. A második pecsétet I. Rákóczi Ferenctől kapták 1637-ben. Ezt váltotta fel az 1726-os, latin köriratos pecsét. Ennek a pecsétképe is négy részre osztott pajzs. Az első negyedben szőlőfürt levéllel, a másodikban balra forduló makkfagally három makkal és két levéllel, a harmadikban balra néző felemelkedő medve, a negyedikben egymás mellett jobbra úszó két hal.

II. József uralkodása idején a vármegyéket kerületekbe vonták össze, amelyek új pecsétet kaptak a hitelesítéshez. Az uralkodó halála után újra a régi pecsétet használták a vármegyék, így Bereg is, majd annak latin köriratát 1836-ban királyi engedéllyel magyarra cserélték. Ezt a pecsétet, amit 1849-ig, majd 1861-től újra használtak, a második világháború végén a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezte el az alispán után az arany pecsétnyomó őrévé lett főjegyző.

A kötetben a Bereg vármegye önálló joghatóságát bizonyító hiteles pecsét történetét bemutató tanulmány előtt hasonmás kiadásban jelenik meg a Kárpátaljai Állami Levéltár beregszászi levéltárában őrzött 1836. évi privilégiumlevél, amely engedélyt adott a vármegyének a korábbi képpel, de már magyar körülírással ellátott pecsét készítésére és használatára.

A Kárpátaljai Állami Levéltár szakmai támogatásával a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Levéltára által megjelentetett kötetben a latin nyelvű kiváltságlevél és a bevezető tanulmány magyarul, ukránul és angolul is olvasható.

a szerkesztők

4