Kujbusné Mecsei Éva - Mykhailo Mishuk (szerk.): Bereg vármegye pecsétjei - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 47. (Nyíregyháza, 2017)

Istvánnak, aki 19 éven át volt Bereg vármegye alispánja. Az első világháború utáni köz- igazgatási rendezés Magyarországon 1924-re vált véglegessé. Az az év január 2-án még Tarpán tartott megyegyűlésen jelentették be Szatmár-Ugocsa-Bereg4- közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye létrejöttét. Ezen a napon adta át Gulácsy István alispán Bereg vármegye ősi aranypecsétjét dr. Streicher Andornak, az új Szatmár-Ugocsa-Bereg megyei alispánnak.42 43 A vármegye harmadik, az alispán után következő tisztviselője a főjegyző volt. Ezt a tisztséget az 1940— 1944-es években dr. Horváth Dezső töltötte be. Hetén élt. A Jobszty családról szóló tanulmányában azt is feljegyezte, hogy a megye színaranyból készült, elefántcsont nyelű pecsétnyomóját 1944-ben ő mentette meg. Hogy biztonságos helyen legyen, mint a vármegye főjegyzője, a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezte letétbe. így tett eleget a pecsétnyomó díszes kivitelű rézdobozára vésett utasításnak: „Tiszta kezek között legyen őrizve mindég!”44

42 Az újonnan megalakult vármegye Beregből és Ugocsából a ma is Magyarországhoz tartozó részeket foglalta magába. A két megye, továbbá Ung és Máramaros vármegye nagyobb része az 1919. szeptember 10-én Saint-Germain- en-Laye-ban kötött békeszerződés értelmében Podkarpatszka Rusz néven a Csehszlovák Köztársaság fennhatósága alá került.

43 http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/100_lalu/Tarpa/pages/012_a_csonka_varmegye.htm 2016. március 2.

44 Csanádi György: Régi beregszásziak - http://mek.niif.hu/02100/02131/html/01.htm 2016. március 2.