Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm Van a vidéknek más szépsége is. Viharos éjszakában csodálatos kivilágítást rendez a szakadatlan, szinte egymásból folyó villámlás. A sötét éjszakában pedig fehér- sárgás-zöldes-vöröses színben világító bogarak ezrei röpködnek, valóságos miniatűr tűzijátékot rendeznek az illatos éjszakában. Gyönyörű, varázsteljes vidék, mely csak akkor válik barátságtalanná, ha megjelennek az olasz repülők, és gépfegyvereink, elhárító ágyúütegeink valóságos csatatérré alakítják az előbb még tűző napsütésben ragyogó tájat. A srapnelek apró kis fehér, s az ekrazitgránátok sötét fekete felhőcskéi bepiszkítják azt a mély kékségében szinte acélos csillogású eget. Van aztán még két különlegessége a vidéknek, ami már kellemetlen: a szabadban a vipera (bár én egyet sem láttam) és a szobában a skorpió, amelyből aztán annál többet. Csípése veszedelmes, sőt halálos is lehet. Az olasz őslakók óvakodnak elárulni az ellenük való védekezés módját, de tudják, mert nem félnek tőle. Mi pusztítjuk, s mindenféle praktikákkal védekezünk ellene. Itt tartózkodásunk alatt egyszer fehérneműt rekviráltunk. Jó nagy tömeget szedtünk össze. Egy lepedőt én is kaptam, hogy belőle egy fehér nyári ruhát csináltassak. Nem került rá a sor. Egy igen érdekes esemény volt ittlétünk alatt: a comerzói toronyból a harang elvitele. Az ott lakó olaszok sírtak és kétségbeesve tiltakoztak, nem is annyira az elvitel ellen, mint inkább a harang levételi módja ellen. Ugyanis a harangot le akarták dobni a toronyból. A lakosság köteleket, láncokat hordott össze, hogy ők majd leveszik és le is bocsátják. Egyetlen magyarázatul azt adták, hogy ne törjék össze a templom bejáratánál levő kis beton teraszt. Nagyon gyanús volt ez a tiltakozás, és [a katonák] természetesen annál inkább ragaszkodtak a ledobáshoz, ami meg is történt. A gyanú beigazolódott. A beton leszakadt, s alóla igen sok arany és ezüstnemű került ki, nagy részben a szomszéd Susans nevű falu grófi kastélyából valók. Természetes dolog, hogy ezt sem hagyták ott, sőt ezen okulva több faluban végeztek ilyen irányú kutatást, nem eredménytelenül. Augusztus 18-án kettős ünnep lévén, kirándulást csináltunk. Bementünk Udinébe, itt széjjelnézve tovább mentünk Görzbe, onnan felmentünk a Fajti Hribre, megnézni egy év előtti kálváriánk színhelyét. Ranziano, Spacapani ma is romokban. Kavemá- inkból minden kimozdítható faanyag elhordva, az állások között még most is iszonyú kilátás. Csontok, melyek csizmából állnak ki. Muníció, különösen olasz, ezerszámra hever mindenütt. A drótakadályok ugyanúgy, ahogy az őszön előrenyomuló csapataink otthagyták. Időnk sajnos rövid volt, a doberdói állásokhoz kimenni már nem tudtunk. Futva siettünk vissza Görzbe, hogy elérjük vonatunkat. 89
