Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm üres állásokat találtak, továbbá, hogy ők csak a balszárnyukon kaptak tüzet. így egész valószínű, hogy az esti szürkületben a Dómján szakasza tüzelt rájuk. Balszámyunk azonban a levegőben lógott. Ez volt a szélen. Itt a szomszédos csapatok csakugyan ellentámadást kezdtek ellenünk, hiszen az ott levő Major-szakaszt tényleg el is fogták és itt esett el Szendrey Jóska is. Tehát a munícióhiányban szenvedő század balszámyának megtámadtatása indokolja így is Némethy rendelkezését.) Tizennégy tarka hónap 1917. június 4-én reggel elhagytam az első vonalat, pár nap múlva a hadtápterületet is. Sorsom most úgy fordult, hogy csak 14 hónap múlva léptem át újra az Etappenzaum határát. Ez a 14 hónap meglehetősen tarka. Mindjárt azzal kezdődött, hogy csak pár napra megyek le az első vonalból, s ez a pár nap nőtt, nyúlt. Mint már jeleztem, vonatunk sebesültjeit Graz fogadta be. Azonban itt is csak pár napot időztünk, még a várost sem nézhettük meg. Újra vonatra szállva most szerencsésebb voltam, mint egy évvel ezelőtt, transzporttal utaztam és az Budapestre volt irányítva. Itt a 3. számú tartalék kórházba kerültem, melynek dirigense az ideggyógyász professzor, Friedrich törzsorvos volt. A hátam nagy kék foltja már múlik, már csak a beszédhibám és egyéb ideges tünetek vannak. Mikor a professzornál jelentkeztem és beszédhibámat észrevette, ábrázata mosolygósra vált.- Majd mi meggyógyítjuk! - felkiáltással üdvözölt. Először azt hittem, talán szimulánsnak tart, azért mosolyog, de később megtudtam, hogy ideggyógyász, minden ilyen betegnek örül. Nem örültem ennek a hímek, hogy ő örül, mert tudtam, hogy ilyen körülmények között nehéz lesz tőle szabadulnom, pedig már én megtettem az első lépéseket, hogy Debrecenbe kerüljek. Tényleg, első jelentkezésemkor meg is mondta, hogy erre ne is számítsak. Szomorúan írtam meg haza, hogy sajnos nem engednek Debrecenbe. Itt a kórházból keveset jártunk ki, ellenben annál többet kúráztunk. Sokszor naponta kétszer is villanyoztak. Ez abból állt, hogy hanyatt és hason fekve az egész testemet villamos drótkefével masszírozták 10-20 percig, utána masszázst kaptam és sokszor langyos fürdőt és lassan hülő tust. Kb. két hétig tartott a kúra, s én csaknem egészen rendbejöttem. Egyszer, a második hét vége felé hívatnak az irodába azzal, hogy egy vezér törzsorvos akar látni és velem beszélni. Egyszerre az érdeklődés középpontjába kerültem. Mindenki kíváncsi volt, miért, de legjobban magam. Lemegyek, alázatosan 83
