Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm mert Sándor hadnagy elment. Popovits maga beszél, azt mondja, sajnos a tisztek már elmentek, vezessem csak tovább a századot. Érdeklődik, hogy a századom rayonját is lövik-e.- Milyen a tűz erőssége? Milyen lövedékek jönnek? Megadom a felvilágosítást. A tűz állandóan hevesebb lesz, még kétszer érdeklődik Popovits iránta. A második telefonálásnál már áll a pergőtűz, ezt be is jelentem. Ezer kérdéssel ostromol, de már hiába válaszolok, a telefonvezetéket most ellőtték. A kijavítására már gondolni sem lehet. El vagyunk vágva a parancsnokságtól, csak ordonánc útján tudunk érintkezni. Kérdés, vajon eljut-e élve a zászlóaljparancsnoksághoz, ha üzenetet kell küldenem? Aggodalmunk tehát nem volt alaptalan. Reánk tört a tizedik Isonzó csata. Borzalmas pokol dühöng felettünk. Kavemánk sokszor 2-3 telitalálatot kap egyszerre. A századról abszolúte semmit nem tudok. Végiggondolom a helyzetet. A század állásának kétségtelenül legkritikusabb pontja az a bizonyos, száját az ellenség felé tátó kavema. Bár az általam kijelölt irányban ezen a néhány éjszakán egészen jól, két és fél, három métert haladtak, sokat nem ér, mert a bejáratot belőhetik, s az borzalmas következményekkel járhat, belepusztulhat egytől-egyik a benne szorongó 15-20 ember. Az is igaz, hogy minden kavemánk szája gyenge, de hát velünk az Isten. Tíz óra tájon bejön a kavemába Ury zászlós és elmondja a rettenetes helyzetet. A posztokat bevonta, az egész századnál mindössze 2-3 figyelő van. Délután hiába kérlelem, újra kimegy és bejárja a századot. Kavemáink körül a jobb szárnyon lévők megsérültek, egyet ki is kellett ürítenünk. Itt hézag maradt. Állás már alig van. Veszteségünk - a pergőtűz erősségét, kavemáink gyengeségét tekintve - nem túl nagy: két halott és kb. 18-20 sebesült. A pergőtűz, az olasz eddigi szokásától eltérően éjjel is tovább tart. Éjfél felé csendesedik ugyan kissé, mintha csak az ágyúk fele lőne. Persze a menázsit még akkor sem lehet felhozni. A lovakkal ugyanis csak a Bildstockig lehet feljönni, onnan gyalog, embereknek kell felhozni a fűtóárkon, ami most lehetetlen. Csak a számvevő63 szakaszvezető jön fel egyedül a postával. Az ő elbeszélése szerint lehetetlen felhozni a menázsit. De hiszen a rettenetes idegizgalomban senki sem éhes és inkább vállalja az egy napi böjtöt, mint a másfél órás pergőtüzet az úton. A számvevőt indulásra nógatom, mert ha újra kitör a teljes erejű tűz, holnap már málhás állataink se 63 Gazdászattal, gazdálkodással, ellátással foglalkozó katona. 75
