Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm étkezde ekkor estére bezárt. Ugyanígy a kávéházak, éttermek és a mozi. Egy darabig az utcán kószáltunk, az Elba partján pár szál gyertyával egy fenyőt kivilágítottunk, aztán hazamentünk a hideg szobába és lefeküdtünk. Ilyen rossz karácsonyesténk még sohasem volt. Az elmúlt évben Selóban sokkal, nagyon sokkal kellemesebb volt. Napokig ennek a hatása alatt álltunk és nagyon féltünk a hasonló szilvesztertől. Szinte jólesett, mikor megkaptuk az Abmarsch parancsot, december 29-én bevagoníroz- tunk és elindultunk. A Faj ti Hrib. A front mögött December 29-én indultunk el Königgrátzből és a rendes útvonalon haladtunk. Utazásunk - tekintve Kovássy Micu jókedvét [...]- igen kedélyes volt. A vonaton töltöttük a szilvesztert is, újév reggelén Laibachon át befutott vonatunk Steinba. Stein Laibachtól északra fekszik, meglehetős hegyes vidéken. Innen gyalog vitt utunk tovább Mlakára, ami kis szlovén falu. Csupa öregasszonyok lakták. Úgy látszik, a férfiak bevonultak, a fiatal nők pedig valamerre elvonultak a katonaság elől. Itt több mint öt hetet töltöttünk el egészen tűrhetően. Az időjárás meglehetősen szeszélyes volt. Hol combközépig ért a hó, hol az eső zuhogott s nyakig ért a sár. De hát egyik sem számított akkor. Fiatalok voltunk, állandó jókedvvel. Sokat bolondoztunk. A zászlóalj tisztikara csupa élénk kedélyű fiú volt. Hajdú Zoli, Orosz Árpád, Kovássy Micu, Kovách Gyula, Marschall, Sándor Pali, Váradi Szabó Micu, Rajczy, Faragó. Hajdú Zoli egyszer felvetette az eszmét, hogy az egész tisztikar hordjon monoklit. Nem kellett az ilyen groteszk ideát kétszer sem ismételni. Kovách Gyuszi - a me- názsmájer [a katonai étkezde főnöke]- másnap 16 darab monoklit hozatott Laibach- ból, s azt attól kezdve állandóan viseltük. Persze nem is sejtettük, mi lesz ennek a következménye. A front mögötti csapatok csoportparancsnoka, egy 46-os alezredes jött egyszer megvizsgálni a zászlóalját. A gyakorlótéren talált bennünket. Meglepetéssel látta, hogy a századnál minden tiszt monoklit visel. Századról századra menve meglepetése megdöbbenésre változott. Hogyisne! Egy zászlóalj, melynek egész tisztikara hibás a bal szemére. De nem szólt. Ebédnél is olyan arccal mérte a monoklis társaságot, amelyen világosan látszott, hogy nem tudja: ébren van-e, vagy csak álmodik. Az ebéd végén aztán újabb meglepetés várt rá. A hosszú asztalnál a rágyújtásnál szinte parancsszóra, egyszerre került elő a 16 monoklis úr száján 16 szál 50-60 cm 67
