Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)

Háborús naplóm

Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései

pár héttel kivonták, s elvitték az olasz harctérre. Az olaszok ugyanis május hónapban szintén háborút üzentek a központi hatalmaknak. Ettől kezdve aztán a 39. gyalogezred állandóan az olaszok ellen harcolt. Előbb Karintiában, majd mikor az olasz támadások súlypontja az Isonzó folyóhoz helyeződött, az ettől keletre elterülő karsztos Doberdó-fennsíkon küzdött.

Ide indultunk mi is október 30-án. A bécsi kivilágított temetők mellett, majd a csodaszép Semmeringen áthaladva, november harmadikán érkeztünk meg Sesanába. Itt kivagoníroztunk, s innen gyalog indultunk el a front háta mögött lévő Ponikve nevű faluba. Zászlóaljunk parancsnoka Müller kapitány, a vaddisznó volt. Volt még egy másik kapitány is velünk, Millióm, aki most került ki először a frontra.

Ponikvében állandóan gyakorlatoztunk, s bár nehezen szoktunk hozzá a „küves országihoz, mégis jól telt az idő. Bakáink különösen nehezen élték bele magukat abba, hogy ezután ebbe a csupa kőbe kell deckungot ásni. Rá is illett erre az országra az Engel főhadnagy által a „Fantúsz Stefán Hólyag” szájába adott kérdés:- Ki a fene látott fődet tiszta kűbül?

Aztán sok minden új dolgot is meg kellett szokni. Itt nincs kút, nincs víz. Itt a kulacsot úgy töltik meg vízzel, mint a Kárpátokban kávéval. Aztán itt úgy járnak 46

A 39. gy. ezred parancsnoksága