Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései Szigettől. Erre leszáll és jobban megnéz, látom, amint emlékei között kutat, de vékony, összetört alakom nem emlékezteti öt az osztály legkövérebb Kiss Ernőjére. Nem emlékezett. Aztán mondtam neki, hogy sokáig egy házban is laktunk. Ez is igaz volt: a szigeti internátusbán. Ő, úgy látszik, erre nem is gondolt, mert kitört:- Hazudik! Ahol mi laktunk, ott sohasem lakott más. (Ebben igaza volt, atyja állomás elöljáró volt és egyedül laktak az állomás épületben.)- Nekem ne dumáljon, hanem hordja el magát! Erre én méltatlankodva jegyeztem meg:- Úgy látszik fejedbe szállt a magas sarzsi [katonai rendfokozat], hogy így bánsz azzal, akivel nyolc évig együtt tanultál! Rám néz, megráz, s ordít:- Ember, ki vagy hát, beszélj! Ekkor megmondom, ki vagyok, megöleljük, megcsókoljuk egymást. A vonaton együtt utazunk, s vége-hossza nincs beszélgetésünknek. Tőle tudom, hogy Rácz Barna, Kincses Gyula már elestek. Gyorsan múlik az idő. Észre sem vesszük, hogy már elhagytuk Sátoraljaújhelyt, Szerencset, Miskolcot. Most már sem Szigetre, sem Debrecenbe nem kerülünk. Ling- vay még Balassagyarmatot reméli, ott lakik a sógora. De ez a reménye sem teljesül. Elhagyjuk Pestet, már Komárom körül járunk, de itt sem állunk meg. Elhagyjuk a magyar határt és április 28-án megállunk Komeuburgban. Itt, a Ferenc József laktanyában levő tartalékkórházban38 helyeznek el bennünket. Fürdés, tetvetlenítés naponta, s küzdés a német nyelvvel állandóan. Mint önkéntesek, egy tiszti szobában feküdtünk, s pár napi pihenés után megérkezett hazulról a pénz és az extraruha. Ezután már jobb az élet. Betegségem a kórházparancsnok (főtörzsorvos, bécsi egyetemi tanár) szerint nem is volt olyan könnyű, mint gondoltam. Itt is többször megtörtént velem, hogy utcán, parkban elszédültem. Egyszer este nyolc órakor a kórház már kerestetett, egy parkban találtak meg, eszméletlenül feküdtem az egyik pádon. Lingvay, mint honvéd, néhány nap múlva megkapta menetlevelét Magyarországba, kívánsága szerint Balassagyarmatra. Magam maradtam, magyar fiú alig volt az egész kórházban. Egyhangú napjaimat csak az élénkítette, hogy a kórházparancsnok 38 A hadszíntéren kívül felállított állandó tartalékkórházakat a betegek megfelelő elosztása céljából hozták létre. 40
