Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm Első meglepetésében lefekszik mindenki, de Spiess már a következő pillanatban talpon van, és jellegzetes hangsúlyú hangja túlharsogja a pokoli káoszt:-Vorwärts! [Előre!] Lendülete magával ragadja az embereket, de az előnyomulás csak pár lépéssel halad előre, mert Spiess hirtelen térde esik. Meglőtték. Féltérden állva még ránt egyet a rajvonalon:- Vorwärts! - s megforgatja feje felett hosszú botját. Azonban újra lövést kap. Elesik, de fejét még mindig fenn tartja, botjával előre mutat, de már csak lehelni tudja, de még utolsó leheletével is suttogja:- Vorwärts! Az utolsó szó volt ez ajkáról. Harmadik golyó is éri, s a 39. gyalogezred vitéz ezredese, Spiess Silvio33 három golyótól találva hősi halált hal a 417 méteres magaslatért vívott súlyos küzdelmekben. Nem volt messzebb tőlem 30-40 lépésnél. Müller a jobb szárnyon harcol. Itt a helyén maradt század is segít, az orosz nem tud feljönni a gerincre, így az ellentámadás eléri az első vonalat. Visszaveszik az állást. De újabb orosz tömegek jönnek, s újra az övék az állás. Most a fejét vesztett balszámy is - közöttük jómagámmal - a könnyebb végét fogja a dolognak, frontot változtatva elfoglalja az előbb visszavett, s újra elvesztett állást. A rajvonalban felállított kis ágyúba most kerül a harmadik závárzat34 (kettőt már elvitt a muszka), a kis ágyú köhög, szórja a kartácsot35, s az állás nem cserél többször gazdát. De a balszárnyon még változatlan a helyzet, ott állásainkban még benn az orosz. Már délre jár az idő, mire elkészül az új haditerv. Kézigránáttal lépésről lépésre vesszük vissza az állást. Kreuz zászlós van elől, kézről kézre adjuk előre neki a kézigránátokat. Ekkor érkezik két 37-es század. Egyik század frontálisan, másik féloldalasán áll fel az ellentámadásra. 33 Silvio Spiess von Braccioforte (Herzogenburg, 1867. 11. 30. - Érfalu, 1915. 04. 05.) osztrák katonatiszt. Katonacsaládban született, apja altábornagy volt. A katonai főreáliskola után a Műszaki Katonai Akadémiára került, amit tüzérként, hadnagyi rangban fejezett be. 1889-től vezérkari tiszt, 1894-ben százados. A háború előtt a cs. és kir. 2. és 99. gyalogezredeknél, az Armeeschiessschhule-ban (Lőiskolában) szolgált, 1912-ben a cs. és kir. 1. tábori vadászzászlóalj parancsnokságát vette át Linzben. Az I. világháborúba magyar kiegészítésű ezreddel, a cs. és kir. 26. (esztergomi) gyalogezreddel került, 1915-ben lett a cs. és kir. 39. gyalogezred parancsnoka. Érfalunál (Szlovákia) halt hősi halált, ott temették el a katonai temetőben; ma a bécsi városi központi temetőben nyugszik. 1918-ban megkapta a Monarchia legmagasabb katonai érdemkeresztjét, a katonai Mária Terézia-rend Lovagkeresztjét. Hőstettének leírása megtalálható: Lépes - Mátéfy, 1939. 139-143. p. 34 Zárszerkezet, amely a löveg mozgatható csövét az agyhoz zárja. 35 Az I. világháború idején már elavult lövedékfajta, amely hüvelybe csomagolt apróbb golyókból állt. A kilövés alkalmával a golyókat tároló eszköz, a hüvely már a csőben megrepedt és a golyók szétszóródva repültek ki. Közelről támadó élőerő ellen használták. 35
