Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm Dél felé hallottam, hogy tartalék jön megsürűsíteni a vonalat.- Vajon hányán képezzük ezt a vonalat? Ugyanakkor erős mozgolódás van az orosz állásban is, de lövés nem esik. Ugyanazzal a taktikával várják őket is, mint minket. Nem lövik őket sem, csak majd mikor kiérnek a tisztásra. Mikor ez megtörténik, magam is fel akarok ugrani, hogy velük együtt én is megyek előre. Még kb. 20 lépésre vannak tőlem, mikor megmozdulok. Abban a pillanatban több lövés éri hátamon púposodó hátizsákomat. Ekkor az egész vonalon kitör a tűz. A hátam mögött közeledő raj vonal lefekszik és viszonozza a lövéseket. Itt fekszem a két raj vonal között.- Mi lesz ebből? Most szitává lőnek! Az előbbi megmozdulásomkor legalább 5-6 golyót kaptam. Köpenyemen három, csajkámon két, a hátizsákomban levő pokrócomban pedig 18 lyuk volt. Pedig csak elölről kaptam a tüzet. Izgalmamban még jobban belefúrom magam a hóba, fejem is egészen lehajtom, s várom a halált. Idegeim felmondják a szolgálatot, elveszítem öntudatomat. Csak pár óra múlva, kb. négy óra körül ébredek öntudatra. Várok kissé, míg szürkülni kezd. Körülöttem nincs egyetlen élőlény sem. A nagy csendben szinte hallom szívem dobogását. Egyetlen pillanatig az jár az eszemben: zsebkendőt tűzök szuronyomra, s megadom magam. De már a következő pillanatban megborzadok még a gondolattól is. A szürkületen aztán óvatosan hátrafelé csúszom. Kb. 200 lépést csúsztam így, már az erdőben kissé szabadabban mozogva. A hátam mögött volt tartalék eltűnt. Úgy látszik, visszavonták őket. Majd felugrottam, s rohantam visszafelé. Csörtetésem irányába a muszka még néhány utolsó üdvözletét küld, de már túl vagyok a látókörén. Az erdő fáin csattognak robbanó golyói, de már érzem, megszabadultam. Mire visszaérkeztem reggeli helyünkre, este nyolc óra lett. Kis tüzek mellett néhány ember. Keresem századunkat, alig van belőle valaki. Én vagyok a 17., aki a századból előkerült. Éppen úgy járt a 12. század is. A körülbelül 280-300 embert számláló III. zászlóaljból összesen 38-an maradtunk meg. Csaknem ilyen veszteséget szenvedett az egész ezred. Más századokhoz beosztott önkéntes társaim közül - úgy tudom - ezen a napon sebesült meg Gönczy Sándor és Elek Ferenc. Az 508 méteres magaslatot nem sikerült elfoglalni, de a 450-esen megvetettük a lábunkat. A támadást hatodikán reggelre a hadtestparancsnokság beszüntette. Másnap (március hatodikán) reggel új embereket osztanak közénk, estére elfoglaljuk a már építés alatt lévő állásainkat a 450 méteres magaslaton. Ez körülbelül 80- 90-100 lépésre húzódik az orosz vonaltól, melyet velünk szemben egy szibériai vadászezred tart megszállva. 27
