Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm múlva újra kezünkön van a már ötödszörre gazdát cserélő állás. Most aztán mi maradunk itt reggelig. Századunkat is megpróbálja kiverni még egyszer a muszka, de mi könnyen visszaverjük az ellentámadást. Aztán elül a harci zaj, s mi egymást váltogatva pihenünk, alszunk. Lassanként kezdjük érezni, hogy Kisberezsnyén váltott tiszta ruháinkat „Schwarmweise” kezdi megszállni, az orosz állásokkal együtt ránk maradt „csípő hadsereg”, de hát ez már nem újság. Itt virradt ránk március harmadika. Reggel Fodor Pistával azon tanakodtunk, melyikünk menjen el először, hogy dolgát elvégezze. Már ekkor ugyanis a fél hadsereg véres bélhurutban szenvedett. Ez nem is volt csoda, hogy miért, arra nézve előző esti kalandunkat közbevetve itt mondom el. Az első sturm [roham] után visszafelé menet az elfoglalt állásból a szomját csak hólével oltó társaság egy gödörre talált, mely félig volt vízzel. A fedő jégréteg áttörése után egyik kulacs a másik után merült a vízbe, s bár kissé sáros és maszatos, magam is jót iszom belőle. Éppen másodszor térek vissza oda, mikor az egyik bemerített kulacs nagyot koppan benne. Mikor keresik, és ki akarják húzni a már kiálló orosz puskát, hátjön vele az orosz őrszem is, aki fejlövést kapott és visszaesett a gödörbe. A víz lassan feljött, egészen ellepte az oroszt, mi pedig leittuk róla.- Csoda-e hát, ha ilyenek után mindnyájunkat bélhurut gyötör? Addig tanakodtunk Pistával a sorrend fölött, míg egyszer csak ő feláll, párat lép, s most már a hátam mögött van. Lövést hallok és utána hallom azt is, hogy Pista hirtelen elvágódik a földön. Előbb azt hiszem, hogy a lövéstől megriadva fedezi magát, tréfásan kérdezem is:- Dekkolsz, komám? Azzal már fordulok is felé. Pista nem szól, feje vérrel [van] borítva, nyöszörög. Szanitécért kiáltunk. Mikor nehezen előkerül és jobban megnézzük Pistát, látjuk, hogy sebe nem is olyan veszélyes. Egyik arcán bement, másikon kijött a golyó, s néhány fogát elvitte. Míg én örökbe fogadom tölténytáskájában rejtőző néhány cigarettáját, a szanitécek bekötik, s az úton áttaszítva, maguk is négykézláb átmászva, néhány bokor védelme alatt elszállítják. Soha még olyan árvának nem éreztem magam, mint ekkor. Legjobb cimborámat viszik kórházba. Volt a századunknál még egy szakaszvezető, intelligens ember, neve Kiss (?). Hárman voltunk elég jó viszonyban. Egy óra múlva a végzetes úton jön felénk. Meghallotta, hogy Fodor Pista megsebesült, érdeklődni jön. Már messziről kiabálunk neki, hogy vigyázzon, kerüljön be az erdőbe, de ő csak legyint, jön tovább. Pár lépésre van már csak, mikor puska roppan és Kiss szakaszvezető - hogy bánatom teljesebb legyen - szíve fölött eltalálva 25
