Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
Háborús naplóm
Háborús naplóm Sürgősen segítséget kérek a jobbszámytól. Elmegy egymás után három emberem, de egyik sem tér vissza. Már csak hat puskánk szól, az is időnként. Frontális támadástól nem félek ugyan, mert kintlétemkor láttam, hogy olyan hely van előttünk, ahol hónaljig ér a hó, azon keresztül nem tudnak átvergődni. Ellenben a balszámyon a kis mélyedésből egészen elhordta a szél a havat, ott térdig sem ér. Ha ezt észreveszik, egykettőre lefognak bennünket. Öt emberemmel már csak arra ügyelünk, hogy ez ne sikerüljön nekik. Az oroszok a nagy fák védelme alatt húzódnak állandóan balra. Mi ezeket a fákat figyeljük, s ha kilép mellőle az orosz, lövünk. Már nyolc muszkát tettem magam harcképtelenné (mintha csak vadászat volna) és segítség még most sem jön. Ekkor magam megyek érte. Találok ott még 8-10 embert Fodor Pista önkéntes társam parancsnoksága alatt, de rajtuk túl senkit. A század visszavonult, s egy fél szakaszt hátrahagyott hátvédnek. Még egy ideig lövöldöztünk, majd mikor 95-ös mo- dellű puskáink19 bemelegedve már alig voltak használhatók, hajnali három órakor elrendeltük a visszavonulást. Mintegy 14-15-en rettenetes rohanással és gurulással a hegyről elhagytuk az állást. Megállás nélkül haladtunk át Kis- és Nagyderencs, Mikó és Kispolány falukon keresztül, s délelőtt 11 óra tájban Havajra érkeztünk (dicstelen viszontlátás). Itt ekkor egy hadosztályparancsnokság székelt, még ma sem tudom, melyik. Gróf Takáts alezredes vezérkari főnök kihallgatott bennünket. Mikor megtudta, hogy minket szétvert az orosz, s útközben nagyobb csapatot nem találtunk, a parancsnokság is felpakolt és indult Variházára. Embereinket egy idegen századhoz osztják be, három önkéntest: Pieri Viktort, Fodor Pistát és engem magukkal visznek Variházára és az ott levő 7. tüzérezredhez osztanak be. A tüzérek igen szívesen fogadnak. Még akkor este jelentkezünk a parancsnoknál, aki enni-inni ad, s mert látja rajtunk a nagy kimerültséget, aludni küld. Elal- vás előtt megcsinálom az első háborús hetem mérlegét. Immár 26-án reggeltől, mikor Nagycsertészen felkeltünk, február elsején estig aludtam összesen, bőven számítva 10-12 órát. Ettem kétszer rendes menázsit [ellátmányt] és néhány liter feketekávét, két konzervet, két komiszkenyeret20, 10-15 dekányi szalámit és Mérfalván egy tányérnyi pörköltöt. Nem sok. Cigarettát 28-ika óta nem is láttunk. Fedél alatt nem töltöttem összesen egy órát. Még megtárgyaljuk beosztásunkat. Parancsnokunk lesz Strobl hadnagy, aki az ágyúk védelmére beosztott huszárszakasz kommendánsa [ellátásért felelős tisztje], 19 Steyr-Mannlicher 1895 (95 M.) az Osztrák-Magyar Monarchia legelterjedtebb lőfegyvere volt az I. világháborúban. Fokozatosan szorította ki a korszerűtlenebb kézi lőfegyvereket, több mint hárommillió darabot gyártottak belőle Steyrben és Budapesten. 20 Katonák számára sütött kenyér, katonakenyér. 19
