Kiss Ernő I. világháborús visszaemlékezései - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 46. (Nyíregyháza, 2015)
A cs. és kir. 39. gyalogezred az I. világháborúban
Bevezetés első napjaiban Svetozar Borojevic hadseregparancsnok személyesen fejezte ki elismerését az ezred vitéz magatartásáért. Az 1916. esztendő öt isonzói csatát hozott, a 6. során az olaszoknak sikerült átkelniük az Isonzón, a VII. hadtestet, vele a 39. ezredet a Doberdói-fennsíkról leszorították, az új állásokat a Volone-völgy szélén épitették ki. A 8-9. isonzói csaták során az olaszok a Comeni-fennsíkon tért nyertek, Trieszthez közelebb jutottak, azonban döntő sikert nem tudtak elérni. 1916- ban a román hadüzenet és támadás változásokat hozott az ezred életében, novemberben az ezredet egy többségében románokból álló menetzászlóaljjal egészítették ki, ennek következtében a korábban szinte színmagyar legénységű ezred 20 %-át románok alkották. A Königgrätzben állomásozott pótzászlóaljból pedig felállítottak egy zászlóaljat, amelyet 1916 júliusában Erdélybe vezémyeltek. 1917- ben a szokásos módon olasz támadást hozó 10-11. isonzói csaták után, a 12. alkalmával, a caporettoi áttörés során az ezred olasz földre lépett, majd 1918 januárjában a Piave folyóhoz menetelt. Júniusban az olasz védővonal kulcspontjával, Montellóval szemben átkeltek a folyón, az olasz állásokat elfoglalták, hídfőt létesítettek, majd megkezdték annak kibővítését. A Monarchia erőinek az általános támadás során azonban csak Montellónál sikerült komolyabb eredményt elérniük, így az ott lábukat megvető csapatokat is a Piave keleti partjára kellett visszavonni. Július végén az ezred a Bellunói-medencébe került, utolsó ütközetét Feltre térségében vívta, ott kapta meg a visszavonulásra vonatkozó parancsot. A fegyverszünet megkötése és kihirdetése után gyalogmenetben Pusamitzra mentek, ahol november 16-án be vagon írozták őket, 20-án érkeztek meg Debrecenbe. Az Osztrák-Magyar Monarchiával együtt szűnt meg a közös haderő, benne a cs. és kir. 39. gyalogezred. Az 1756-ban alapított, egyenruháján skarlátvörös hajtókát, fehér gombokat viselő ezred, melynek tulajdonosa 1909-től báró Franz Conrad von Hötzendorf tábornok, vezérkari főnök volt, és amely a custozzai csata (1866) óta jogosult volt a legnagyobb kitüntetés, a sárga ezredzászló használatára, a világháborúban pedig a legtöbb Arany Vitézségi Érmet kapott öt ezred közé tartozott, nem tűnt el nyomtalanul. 1919 januárjában-februárjában a Debrecenben székelő Erdélyi Katonai Kerületi Parancsnokság a cs. és kir. 39. gyalogezred még létező pótkeretére építve felállította, toborzás útján részben feltöltötte a 39. hadrendi számot kapó ezredet, majd a románok ellen, a csúcsai frontra vezényelte azt. 9
