„Nem szabad őket lenézni”. A cigány népesség felmérései Szabolcs-Szatmár megyében az 1950-es években - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 45. (Nyíregyháza, 2015)

1. Az 1957. évi megyei felmérés során készült községi jelentések (1957. november 11 - december 23.) - Kisvárdai járás (1957. november 14-26.)

Nem szabad őket lenézni munkából a részét lehetőség szerint kiveszi és igyekszik úgy magát, mint családját szellemileg tovább képeztetni. Ha életkörülményeiket vizsgáljuk megállapíthatjuk, hogy a község lakossága életkörülményeitől egész komolyan eltér, mivel legnagyobb részök[!] a községben lévő sármunka után kapott fizetésből, valamint a házalásokból élnek. Lakásviszonyok nem kielégítő, mivel egy 4x3 m-es lakásban több eset­ben 5-6, sőt 10 személy is lakik, így tehát nagy a zsúfoltság és a lakás sem egészséges. Az ivóvíz ellátás terén a saját maguk által kihányt, úgyne­vezett sírkútból isznak, melyet közösen használnak, amely nem egészsé­ges. Az élelmezésök[!] terén megállapítható, hogy nem finnyásak, mivel a községben lévő döglött jószágot, amennyiben tehetik, igyekeznek ma­guknak megkaparintani. A közegészségügy területén az egész telep egy fertőző központ, mivel az egész területen 1 WC sincsen, van ugyan egy latrina, de azt egyáltalán nem használják. Kereseti viszonyukra való tekintettel, mivel csak alkalmi munkát vál­lalnak és ez főleg nyári időszakban történik, így a kereseti viszonyok ke­vés család fenntartására nem kielégítő. Munkába vonásokat meg lehetne ejteni, állandó munkára lehetne őket kényszeríteni, mivel teljes egészében, úgy testileg mint szellemileg elég erősek és dolgozni bírnának, csak ezen a téren nagyrészénél kevés az aka­rat. Községünkben munkát részükre biztosítani nem tudunk, mivel sem Állami gazdaság, sem Tsz. nem működik, valamint semmiféle ipari mun­kához mint esetleg a mázolás, tapasztás, vagyis úgynevezett kőműves munkához értenek és semmi máshoz. Családjogi problémájukkal kapcsolatban megállapítható, hogy na­gyobb részük házasságon kívüli kötelékben él, és a nők általában 15-16 év, a férfiak 17-18 éves korukban összeállnak, vadházasságra lépnek. A közös életből származó gyerekek nevét az apa ugyan mindeneset­ben a magáénak elismeri, de mivel a férj a feleséget gyakori esetben vál­toztatni szokta, így mindig annak az asszonynak a gyerekét ösmeri[!] el, akivel lakik. Községünk területén 2 család van, aki állami gondozásra szorulna, az egyik család Batka Bertalan és felesége, akit a szegényházban el lehetne helyezni, a másik család Lakatos János és családja, melyet rendszeresen havi segélyben kellene részesíteni, mivel a nagy családjával együtt nem lehetne szegényházban elhelyezni. 98

Next

/
Thumbnails
Contents