„Nem szabad őket lenézni”. A cigány népesség felmérései Szabolcs-Szatmár megyében az 1950-es években - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 45. (Nyíregyháza, 2015)
1. Az 1957. évi megyei felmérés során készült községi jelentések (1957. november 11 - december 23.) - Baktalórántházi járás (1957. november 22-27)
Nem szabad őket lenézni Helyzetükön úgy gondolnak változtatni, hogy részükre megfelelő akció indítása mellett a községben lévő állami házhelyeket kellene adni, ahol hosszúlejáratú kölcsönből lakóházakat építhetnének. így kikerülve a telepről, megszokott környezetükből, elhagynák ezen szokásukat is, hasonló dolgozókká válnának, hasonló életforma mellett. A kereseti viszonyaik különbözőek. Havi 600-1500 Ft között van. Ez függ az illető munkához való viszonyától és fizikai képességétől. Igen sok közöttük a beteges, gyenge fizikumú ember, aki csak csökkent munkaképességű. A munkába állításuknál nincs probléma, mert akinél megvan a hajlam a munkára, az a helybeli állami gazdaságnál és hizlaldánál megfelelő munkát kaphat. Munkát találhat még igen sok cigány a községben folyó építkezéseknél is. Vályogvetés, padlástapasztás stb., valamint a kőművesek mellett, mint segédmunkások is munkát vállalhatnak. Ezeken kívül a község egyéni dolgozóinál is igen sok napszámmunkát vállalhatnak. A cséplőmunkások jelentős százalékát a cigányok adják. Hosszú évek tapasztalata az, hogy amelyik cigány dolgozni akar és dolgozik is, az a családja részére a megélhetést biztosítani tudja. A legnehezebb probléma a különleges erkölcsi életükből adódik. A családi élet szokott formáját nem élik. Örvendetes, hogy mind gyakrabban előfordul, hogy házasságot kötnek, azonban ez a kötelék igen hamar felbomlik, s nem egyszer előfordul, hogy négy-öt asszonnyal is élt együtt. A házasságon kívüli élet főként a fiatalkorúknál tapasztalható. A nemi élet már egészen fiatal, 10-12 éves korban jelentkezik. Semmi erkölcsi gátlás nincs náluk. Előfordul, hogy a leánynak az apától van gyermeke, holott az anya is ott él a családban. A személyi igazolvány kiállításakor igen sok cigány kötött házasságot, aki azelőtt házasságon kívüli életközösségben élt. A munkatehetetlen cigányok inkább vállalják a falun való koldulást, minthogy a szociális otthonba mennének. Azt mondják, nem akarnak idegenben meghalni. A cigányok erkölcsi életének megjavítását szerintünk nagyon elősegítené, ha a rendesebb családi életet élőket a telepről kiemelve, a községben szétszórtan helyezhetnénk el. Ezektől példát venne a többi is és nagy hatással volna rájuk. Az a tapasztalat, hogy egymásra hallgatnak és csak egymástól tanulnak. Ezen kiemelést állami támogatással javasoljuk megoldani. 38
