„Nem szabad őket lenézni”. A cigány népesség felmérései Szabolcs-Szatmár megyében az 1950-es években - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 45. (Nyíregyháza, 2015)
Bevezetés
Bevezetés hogy a községsoros adatok az 1. sz. táblázatban nem a teljes cigány népességet mutatják, és éppen a legerősebben integrálódott családok adatai hiányoznak. A járásokban néhány külön kijelölt községben az adatgyűjtést november 10-ig kellett elvégezni. Ebben a járási tisztviselők közvetlenül részt vettek, a többi községben pedig koordináltak. A külön kijelölt községek listáját többször megváltoztatták.23 Ezekből a községekből többnyire a helyi tanácsok is küldtek jelentéseket, de az is előfordult, hogy nem.24 1957. november 7-én a megyei VB elnök szempontokat adott a járásoknak a javaslataik kidolgozásához, a külön kijelölt községek adatainak felmérésére pedig november 15-re módosította a határidőt.25 A szempontok: 1. A tanköteles gyermekek és a felnőttek írni-olvasni tudása, művészi képességek hasznosítása, cigány értelmiségiek felkutatása és bevonása a feladatokba. 2. Életkörülményeik (lakás, ivóvíz, WC, élelmezés, egészségügy). 3. Kereseti, jövedelmi viszonyok, munkába vonás lehetőségei, az ehhez szükséges eszközök (téglaégető létrehozásának feltételei), a helyi foglalkoztatás lehetőségei. 4. a. Családjogi problémák (gyermekek, állami gondozás, apaság). 4. b. Közéleti szereplés, a cigányok részvétele saját ügyeik intézésében. A felmérés nem haladt úgy, ahogy eredetileg tervezték. Fekszi István 1957. november 26-án megismételte az október 25-én kiadott rendeletet, módosítva azt.26 Néhány dolog az adatfelvétellel kapcsolatban sem volt egyértelmű. A nem a telepen, hanem a község többi lakosai között élő cigányokra vonatkozó adatfelvételt módosították, megmagyarázták. Őket, akik „minden tekintetben igyekeznek rendes életet élni", nem kellett az otthonukban felkeresni, hanem „egyéb úton" beszerezni az adataikat, feljegyezni a családfő nevét, a családtagok személyi adatait, iskolai végzettségét, foglalkozását, munkaadójának nevét. Rövid ismertetést kellett adni arról, hogy mi tette lehetővé a kiemelkedésüket. Nem lehetett viszont ösz- szemosni őket azokkal, akik házhelyet kaptak, nem laktak a telepen, ám 23 Vö. Nagy, 2010. 14., továbbá 32. és 33. sz. közlés Rakamaz, Mátészalka, Nagyhalász és Porcs- alma községek cigányságáról. 24 A tiszavasvári cigányokról készült járási jelentés a községek iratainál található. 25 MNL SZSZBML, XXIII. 23. b. 2. d. 1091-2/1957. Ein. Kiadva Nagy, 2010. 147-148. 26 Uo. 1091/1957. Ein. Kiadva Nagy, 2010. 173-175. 21
