„Nem szabad őket lenézni”. A cigány népesség felmérései Szabolcs-Szatmár megyében az 1950-es években - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 45. (Nyíregyháza, 2015)
1. Az 1957. évi megyei felmérés során készült községi jelentések (1957. november 11 - december 23.) - Kisvárdai járás (1957. november 14-26.)
Az 1957. évi megyei felmérés során készült községi jelentések A felnőtteknél is az tapasztalható, hogy sok az analfabéta, minthogy művészi készségük megvan, meg lehetne oldani, hogy legalább az első 3 osztályt heti oktatással rájuk nézve kötelezővé tenni. Igen sok az olyan cigány család, akik hegedűinek, illetve a zenéhez sajátos formájukban értenek, sőt, akad olyan is (Orgován József 9 éves gyereke, aki rendkívüli érzékkel táncol) [érdemes] lenne ezt a fiút nevelni, illetve lehetővé tenni, hogy művészi képességeit kifejleszthetné. 2. / A cigányok életkörülményeinek vizsgálatánál szomorú tapasztalatokra jutottunk. Lakásuk, legtöbbjük, akik cigánytelepen laknak, inkább kunyhó mint lakás, és annak berendezése teljesen hiányos. Az összeírás folytán találtunk olyan családot is, ahol hatan-nyolcan élnek egy egészen kis térfogatú kunyhóban, emellett még fekvőhely is csak egy van, tehát a család nagy része földön alszik. Hasonlóan rossz a helyzet az ivóvíz ellátásban is, alig akad olyan cigány család, akinek saját udavarán kútja van. Ez természetesen állandó súrlódásra ad okot, miután a magyar udvarára járnak vízért, nem tiszta edénnyel, és nem véletlen az sem, hogy lopások fordulnak elő. így eltiltják őket az udvarról való vízhordástól, így több száz méterről a közkutakból hordják a vizet, ami szintén veszéllyel jár egyrészt ember, másrészt állatbetegségek terjesztésénél. WC alig található, inkább latrina, ami természetesen fedetlen, ami a fertőzést terjeszti. Ezen pontnál a javaslatunk talán annyi lenne, hogy a községi körzeti orvos, az Egészségügyi Állandó Bizottság még gyakrabban és rendszeresebben kell, hogy ellenőrizze, és lehetőleg kötelezni kell őket a tisztasági rendszabályok betartására. Gondolkodni kellene arról, hogy ezek a cigányok állandó munkában álljanak, és keresetüket a hiányzó bútorok megvásárlására és kevesebbet az italra fordítsanak. A községi tanács V. B. már több esetben nyújtott nekik olyan segítséget, hogy pl. házhelyhez jussanak, sőt, a többi család között laknak, gondolva arra, hogy a környezet hatni fog rájuk, persze sok javulás nem észlelhető. 3. / Általában az tapasztalható ezeknél a cigányoknál, hogy legtöbbje dolgozik, csak nem állandó munkát folytat, mivel igen kifizető a vályogvetés a községi nagyértékű építkezések folytán, ebből elég jó keresethez jutnak, a hiba azonban az, hogy a megkeresett összeget nem célszerűen használják fel. A V.B. már tett intézkedést a helyi vállalatok, illetve szövetkezeteknél a cigányok állandó munkába vonását illetően, annak eredményeképpen a Vegyi KTSZ-nél dolgozik 5 fő, a Föld. Szöv.-nél 7 fő, a malomban szintén foglalkoztatva van 1 fő, és a továbbiakban is igyekszünk részükre elhelyezkedési lehetőségről gondoskodni. 103